Bodonyi Emőke szerk.: Albrecht Dürer és kora – I. Miksa császár diadalmenete (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 15. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága – Kelet-Szlovákiai Múzeum, Kassa, 2006)

I. Miksa császár diadalmenete / The Triumph of Emperor Maximilian I

esetben Dürer legfeljebb mintákkal szolgált, mivel maguk a metszetek már Hans Burgkmair és Hans Springinklee keze nyomát viselik (a mi esetünkben a Diadalkocsikat ábrázoló kilenc lapról van szó). A Diadalmenet — ez a számos művészettörténész által vitatott mű - 1508-ban keletkezhetett a Hans Burgkmair egyik metszetén található dátumozása alapján, mely a calicuti nemzetek menetét ábrázolja, élen a gutzini (Cochin) királlyal. A fametszetnek számos előképe volt mind rajzban, mind tanulmányban. Ismeretes A. Dürer több diadalkocsit ábrázoló akvarellje (Albertina, Bécs), melyek némi átdolgozás után a metszetek mintájául szolgáltak. Több kiadás valósult meg, de csak Miksa császár halála után. 1515-ben Albrecht Dürer megalkotta a Diadalmenet 24 lapjának az alapját és 1522-ben a Diadalkocsi nyolc lapjának a fametszetét, melyek az egész sorozatot lezárják. A Diadalkocsi első kiadása 1522-ből származik német kísérő szöveggel, vízjeles kézi merítésű papíron. A vízjel egyágú kereszt, két átlós kitámasztó szálfával és mindkét ág alatt kis karikákkal. 1523-ban került sor a második kiadásra, ugyanazzal a vízjellel, de immár latin szöveggel. A harmadik kiadás 1523. után készült, német szöveggel, viszont itt szív alakú vízjeles papírt alkalmaztak. Ezt a vízjelet 1520 és 1530 között használták. A negyedik kiadást 1599-ből latin szöveg kíséri és a kézi merítésű papír vízjele egy átlósan osztott címerpajzs hat ágú csillaggal minden mezőben. Az 1589-es velencei latin kiadáson a merített papír vízjele egy nyolcszögletű pajzsdísz SG iniciáléval (a kiadó J. Chinig). Az 1589. utáni kiadáson a vízjelen egy korona látható, melynek középső csúcsán egy fekvő félhold van, a latin szöveg dőlt betűs. Az 1600 körüli német kiadáson a vízjelen egy kétfejű sas látható, mellén üres címerpajzs. A többi kiadást és ezt a gyűjteményt még a 18. században is nyomtatták, de a hozzáférhető szakirodalom szerint ezek már csak másolatok és utánnyomások voltak. A Kelet-Szlovákiai Múzeum Henszlmann Imre hagyatékából származó néhány nyomatán jól kivehetőek a klisé perforációjának, illetve a szúnak a nyomai. Részben sikerült azonosítani azokat a vízjeleket, amelyeket a 18. században, pontosabban az 1799-es évben használtak a merített papírt előállító műhelyek. Elsősorban egy nagy horgony töredéke CH nagybetűkkel (az S 3242 nyilvántartási számú lapon), és teljes egészében nem azonosítható szöveg töredék látható jól néhány lapon „...HIND" majuszkulákkal (nagybetűkkel) a végén (az S 3262, S 3243, S 3250, S 3249, S 3244, S 3255, S 3259, S 3261, S 3453, S 3245, S 3246, S 3232, S 3237, S 3247 és S 3231 nyilvántartási számú lapokon). A Kelet-Szlovákiai Múzeum tulajdonában lévő, a Diadalkocsit ábrázoló négy lapon nem található vízjel, de ebben az esetben be lehet azonosítaThe wood engraving had had a number of earlier versions both in drawing and study. We know the aquarelles describing triumphal cars by A. Dürer (Albertina, Vienna), which served as patterns for the prints after certain redesigning. Several editions were realized but only after Emperor Maximilian's death. In 1515, Albrecht Dürer worked out the basis of the 24 sheets of Triumph then in 1522, the woodcuts of the eight sheets of Triumphal Car, which close the whole series. The first edition of Triumphal Car is from 1522 with a commentary in German on watermarked hand-made paper. The watermark is a one-branched cross with two diagonal support logs with circles below either. The second edition was in 1523, with the same watermark but with a text in Latin. The third edition was realized after 1523, with a text in German though the watermark was a heart shape. This kind of watermark was used between 1520 and 1530. The commentary of the fourth edition of 1599 is in Latin and the watermark of the handmade paper is a diagonally divided shield with a six-pointed star in each quarter. On the edition of 1589, Venice, the watermark of the handmade paper is an eight-pointed shield ornament with the initials SG (the editor is J. Chining). On the edition after 1589, the watermark has a crown with a lying crescent on the middle point, and the Latin text is printed in italics. The watermark of the German edition of around 1600 has a double-eagle with an empty shield on its breast. The other editions as well as this collection were printed in the 18

th century though, according to the scientific literature available, they were only copies and reprints. On a few of the prints of Imre Henszlmann legacy of the East-Slovakian Museum, you can easily make out the marks of the perforation of the block as well as those of the wood-worm. The watermarks that paper-making workshops had used in the 18

th century, that is, in 1799, were partly identified. First of all, there is the fragment of a large anchor with CH initials (on the sheet with S 3242 inventory number) and the fragment of a text that cannot be completely identified on a few sheets with "...HIND" maiuscula at the end (on sheets with S 3262, S 3243, S 3250, S 3249, S 3244, S 3255, S 3259, S 3261, S 3453, S 3245, S 3246, S 3232, S 3237, S 3247, S 3231 inventory number). On the four sheets in the property of the EastSlovakian Museum, depicting the Triumphal Car, no watermark can be detected though in this case the copies can be identified by comparing the details of the drawings, for example, through the difference of forming the hairs in the nostrils of horses on sheets V and VI, or the different notice on sheet I - on the original it says "VICTORIA" while on the one in the collection of the museum it says "FICTORIA". Naturally other details of a drawing or an ornament can just as well be used. As we have already mentioned, the collection of the East-Slovakian Museum involves the four sheets of the Triumphal Car JO