Verba Andrea szerk.: Új természetkép. A tájábrázolás változása az 1930-as és 40-es években (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 8. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Verba Andrea: Új természetkép. A tájábrázolás változása a 1930-as és 40-es években

Barcsay Jenő: Vonalritmus, 1944 (kat.sz. IV./57.) vánul meg. A Kukoricás táj (1948, kat. sz. IV./74.) c. képén a térszerkesztés azt a korábban a konstruktív szemléletű szentendrei alkotók körében is kedvelt kompozíciós elvet fejleszti tovább, amely az előtér vertikális és a háttér horizontális, egymást átfedő látványelemeiből hoz létre drámai feszültségű kép struktúrát. Ennek a monumentális térhatást elérő, „merészebb közelnézetnek"

56 legszebb példája a korszak egyik főműveként számon tartott Fantasztikus táj ( 1948)

57 c. kompozíció, melynek motívumkészlete: lombos és csonka fa, valamint az előttük magasodó kukoricaszár kettőse, tartalmilag Arnos és Szántó Piroska szimbolikus képalkotásával rokonítható. Gadányi szintetizáló karakterű „mágikus realizmusa"

58 azonban töredezettebb, s egyszersmind bonyolultabb valóságképet tükröz. Ekkor készült műveinek szorongásteli atmoszférája a villódzó színek és furcsa árnyékhatárok szabdalta felület expresszivitásában is kifejezésre jut. Széles fekete kontúrok határolta színmezőit tekintve Bán Béla Táj fákkal (1939, kat. sz. IV./67.) c. kisméretű kompozíciója hasonló elementaritással feszegeti a szűk képteret. Bán festményein „a háttér a legtöbb esetben eltűnik és a kép egyetlen drámai színfeszültséggé alakul át. (...) Bán nem a gondosan kidolgozott részletek művésze, és minden képe arányainak nagyvonalúságával és színeinek folt-kontrasztjával már a legelső pillanatban az erőt sugározza s ez az erőélmény az, ami az emberben, mint képbenyomas a legélénkebben él."

59 Szántó Piroska Árnyékok (1942, kat. sz. IV./65.) c. kompozícióján a háttér és az előtér bonyolult szövedékében a nyugtalan kukoricaszárak és a köztük táncoló árnyékok egyetlen, szüntelen átalakuló, mozgalmas felületté olvadnak össze. „Bennem élesen élt Vajda, az ő hatására kezdtem a háború utolsó évében montázsszerűén rajzolni, azaz összerakni a nekem tetsző és összeillő motívumait a természetnek, az élő természetnek. Növényi elemek, gyökerek, gubancok és kukoricák, napraforgók és kukoricák, fák görcsös ágai, fájdalmasan lecsüngő, terhes almafák. Nem, nem voltam elég 'elvont'... "

60 Szántó Piroska az Európai Iskola tagjaként