Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: A visszavonultság világai. Család és anyaság Szőnyi István művészetében (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 7. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)
domboldalon összegyűlő sokaságot különös vonalháló fogja egységbe, a rézkarctechnika adta lehetőségeket bravúrosan kihasználó művész igazi rembrandti világot teremtett a fénybe vont és árnyékban tartott figurák kontrasztjával. Természetesen itt is a gyermekét tartó anya a főszereplő, megjelennek körülötte a többi rajzról, rézkarcról olyan ismerős, jellegzetesen álldogáló falusiak, akiket Szőnyi alaposan megfigyelt a falu utcáit járva vagy ablakából kitekintve. A mozdulatok, a testtartás árulja el az érzelmeket, fejezi ki a csodálkozást, a hitetlenkedést, az áhítatot, a tiszteletet. A kép méltó utóda a korábbi századokban született adoráció ábrázolásoknak. A dunakanyari táj, a falu lett Szőnyi univerzuma. Képeinek világa befelé építkezik, egyre közelebbről mutatja a felfedezett jelenségeket. A Duna partról, a hegyoldalról, az utcáról eljuthatunk az egészen bensőséges szféráig, az udvarra, az istállóba, a ház belsejébe. A pajta, az udvar csendes tevékenységek színterei, az itatás, fejés, nagymosás mind méltónak találtattak a festő figyelmére. Egy-némelyik bibliai jelenetté lényegült át. Néha szerepel rajtuk a szemlélődő festő maga is, így válhatott az időtlen pillanatok részesévé, hiszen a bibliai szent család akár saját családja is lehetne. Időközben változott stílusa, eszköztára. Átmeneti korszakának kettős tájékozódása, a kemény, száraz festésmód és az egyre világosodó, oldottabb színvilág egyesítése az Eladó a borjú (1933, MVSZ) című nagyméretű kompozícióján valósult meg. A következő évben született Este (1934, Kat.sz.: 11), új korszakának nyitó képe, mindjárt teljes szépségében mutatta meg Szőnyi művészetének lassan kiteljesedő igazi hangját. „E mű, a kora este megvilágításában, az udvaron a kút mellett lepihent családdal, a szoptató anyával és a fáradtan a fához támaszkodó férfival, Szőnyi s egyben az új magyar festészet egyik legtisztább, legszebb alkotása." - írta Pataky Dénes Szőnyi monográfiájában. 5 Itt a szereplők megfogalmazása már nem portrészerű, az emberi alakok, a pihenő tehén, a ház, a kút, a sötétedő ég, a világító hold mind az okkerekből, lilákból, finom szürkékből, barnákból szőtt tiszta harmónia egyenrangú elemei. Sikerült egy pillanatra felmutatnia a teljességet, a Szent Család egy zebegényi udvaron pihent meg. A következő évben megfestett Anyaság (1935, Kat.sz.: 12) Dürer, Bellini függönyös Madonnáit idézi. Az anya alakját félig eltakarja a kép alsó síkjával párhuzamos asztal, ezen áll a ruhátlan gyermek, aki mindkét kezével átöleli édesanyját. Mozdulatuk szeretetteljes, alakjuk szorosan összefonódik. A háttér dekoratív, vörös drapériája kiemeli őket a hétköznapi térből, felmagasztalja, ünnepélyessé teszi a jelenetet. A bensőséges kompozíciótól távol áll minden zsánerszerűség. Ezen a képen jutott el Szőnyi, konkrét élményeitől, az anya gyermek kapcsolat legegyetemesebb megfogalmazásáig. A Budapesti Történeti Múzeum tulajdonában lévő kép először szerepel a Szőnyi múzeum kiállításán. A néhány évvel későbbi Uzsonna (1937, Kat.sz.: 15) már igazán a „visszavonultság világait" idézi. A vadszőlő lugas levelei között átszűrődő fényben színfoltokká olvadtak a formák körvonalai. A filmszerű képkivágás, a szereplők fesztelen mozdulatai, a vibráló felületek Monet, Bonnard vásznait juttatják eszünkbe, melyek a magánélet bensőséges tereibe, a hétköznapok egyszerű történéseibe engedik bepillantani a nézőt. Ez az újfajta festőiség új technikát kívánt. own picture type. In the large-size canvas titled Evening in Zebegény (1928, Cat. 6), the village people with their animals, gathering around the mother with her child in her lap and admiring the baby, appear in a street of Zebegény. The scene, which seems to be genre-like for the first sight, is elevated into poetic heights in the magic greenish light of the sunset unifying all the things. The antecedent of the canvas of 1928 is the vision-like etching titled The Adoration of the Little Child (1925, Cat. 27). The crowd gathering on the hillside near the village is unified with a strange network of lines, the artist virtuously making use of the technical possibilities of etching created a real world of Rembrandt with the contrast of figures illuminated and kept in shadow. The main figure is also the mother holding the child and around them appear the village people known ANYASÁG 1935, (Kat.sz.: 12) from the other drawings and etchings of Szőnyi, who walking in the streets or watching from the window observed them well. The gestures and postures indicate emotions, express surprise, doubt, devotion and respect. The picture is a worthy after-effect of adoration representations created in earlier centuries. The Danube Bend landscape and the village became Szőnyi's universe. His world is constructed inward and he depicts the discovered phenomena in close-up. From the Danube bank, the hillside or the street, you can get into more intimate spheres like the yard, the stable or the inside of a house. The barn or the yard are the scenes of quiet activities: drinking, milking or washing are all worthy of the painter's attention. Some of them are transformed into a biblical scene. Sometimes even the painter contemplating
