Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: A visszavonultság világai. Család és anyaság Szőnyi István művészetében (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 7. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

ESTE 1934, (Kat.sz.: 11) Az ecset mellett a festőkés is jelentős szerephez jutott. A több rétegben felrakott temperát, ha már megszikkadt, vízzel felpuhította és spaklival visszakaparta, így jöttek létre az összeolvadó tónusok, a finom átmenetek, a színekben tobzódó felületek, az a faktúra, ami csak Szőnyire jellemző és utánozhatatlan. A két világháború közötti nyarakon valóságos festőkolónia alakult ki Zebegényben, a festőtársak, barátok éveken át hosszabb-rövidebb időt töltöttek el a faluban, a legtöbben családjukkal érkeztek. Közülük az egyik leghűségesebb barát Elekfy Jenő, az akvarell nagymestere volt. Talán az ő biztatására fedezte fel Szőnyi a gouache technikát, mely hatásában közel áll a temperához, így kitűnően megfelelt vázlatok, gyors kompozíciók készítéséhez. A több száz kis színes lap közül témája miatt válogattunk néhányat a kiállításhoz, melyeken újra megjelenik a gyermekét etető anya figurája, az asztal körül ülő társaság, a családtagok. Legtöbbször intim megvilágítású belső térben láthatjuk a szereplőket, meleg, barátságos színharmóniák adják meg a képek alaphangulatát. Az évek múlásával felnőttek Szőnyi István gyermekei, új témák kerültek előtérbe, de az első jelentős murális megbízása 1941-ben, a győri Szent Imre templom freskóinak elkészítése, lehetőséget adott rá, hogy már távol a személyes élményektől, általánossá emelve a témát, a nagy képciklusba belekomponálja az anya és gyermek figuráját. Több vázlat, és egy táblakép is megelőzte a falra kerülést. A kiállításon látható Anya kislányával (Kat.sz.: 16) című vászon felcsillantja a freskó monumentalitását, a kompozíción új megfogalmazást nyer az anya-gyermek kapcsolat. appears in them, so could he become part of the timeless moments because the saint family of the Bible could just as well be his own family. Meanwhile his style and painterly devices changed. The unification of the dual orientation of his transitory period, the hard, dry way of painting and the lighter, dissolved colour scheme was realized in the large composition titled Calf on Sale (1933). Evening (1934, Cat. 11) produced in the next year, which is the opening picture of his new period showed the real tone of Szőnyi's art in its whole beautv. "This work, in the early evening light, with the family having a rest near the well in the yard, the mother breastfeeding and the tired father leaning against a tree, is one of the most beautiful works of Szőnyi and new Hungarian painting" - writes Dénes Pataky in his monograph on Szőnyi.' The description of the figures is not portrait-like any more, the people, the cow resting, the house, the well, the darkening sky, the shining moon are all equal elements of the pure harmony woven of ochres, purples, fine greys and browns. He managed to show up perfection, the Holy Family relaxed at a Zebegény yard. Motherhood painted in the following year (1935, Cat. 12) recalls the curtained Madonna figures of Dürer and Bellini. The mother's figure is half covered with the table parallel with the lower plane of the picture. The naked child is standing on the table. He is embracing the mother with both arms. Their gestures are full of love, their figures are entwined. The red, decorative drapery of the background advances them of ordinary space, makes the scene elevated and ceremonious. The intimate composition lacks any genre-like character. Szőnyi was able to get from a real experience to the universal representation of mother-child relationship in this picture. The painting owned by Budapest Historical Museum has been displayed for the first time at the exhibition in Szőnyi Museum. Afternoon Tea (1937, Cat. 15) made some years later really recalls the "Worlds of Retiredness". The outlines of forms embodied in charming colours are dissolved in the light filtering through the bower of Virginia creeper leaves. The film-like cut-out, the uninhibited gestures of the figures, the vibrating surfaces can remind you of Monet's and Bonnard's canvases which let the viewers look into the intimate spaces of private life, or into the simple happenings of ordinary days. The new kind of painting required a new technique. The brush was replaced with a palette knife. When the tempera put on in several layers had dried, made it soft with some water and scraped it back with a paletteknife so he got the finest tones dissolved and delicate transitions, surfaces rich in colour, the facture which only characterizes Szőnyi and inimitable. Between the two world wars a real painters' colony was formed in Zebegény. For years, the friends and fellows spent shorter or longer time in the village. Most of them arrived with their family. One of the most faithful friends was Jenő Elekfv, the master of aquarelle. He may have urged Szőnyi to discover gouache technique, which is close to tempera in its effect so it is suitable for sketches or quick compositions. From the several hundreds of small colour sheets, a few ones showing the figure of mother feeding the children, the company sitting at the table or the members of the family are