Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: A visszavonultság világai. Család és anyaság Szőnyi István művészetében (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 7. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

„A VISSZAVONULTSAG VILÁGAI" "THE WORLDS OF RETIREDNESS" - család és anyaság Szőnyi István művészetében - - family and maternity in István Szőnyi's art A születés, az anyaság misztériumát a keresztény vallás Jézus születésének ünnepével és a Mária kultusszal tette az európai művészet leggyakoribb és talán legmagasztosabb témájává. A számos középkori, reneszánsz előkép újra és újra visszaköszön a XX. századi festészetben, így Szőnyi István vásznain is. Szőnyi életének talán legfontosabb fordulata volt, amikor 1924-ben megnősülve kikerült Zebegénybe, ahol egyszerre találta meg az új otthont és a rövid nagybányai tartózkodás alatt megismert, de nagyon hamar elveszített, hőn keresett Árkádiát. A frissen szerzett tapasztalatok elementáris változásokat hoztak festészetében. Elsősorban témáinak köre alakult át. „Ama másik árkádiai életet itt a való élet váltja fel." - írta Lyka Károly egy kritikájában az 1924es Ernst múzeumbeli kiállítása kapcsán.

1 Az új motívumok között a dunakanyari táj kimeríthetetlen látványosságai mellett kiemelt szerepet kaptak családtagjai, hozzátartozói. „Eletem alakulására és munkásságom kifejlődésére elhatározó és döntő jelentőségű esemény volt, hogy 1924-ben megnősülve kikerültem Zebegénybe, ahol azután megtaláltam a művészetem kibontakozásához szükséges minden élményt. A táj és az emberek összefüggő, elválaszthatatlan egységét láttam itt meg olyan miliőben, mely nagyon megfelelt elgondolásaimnak."

2 A Szőnyi múzeum kiállítása megpróbál néhány fő mű és sok grafika bemutatásával fényt deríteni arra a gazdagságra, sokszínűségre, ahogyan a festő saját apaságát megélve közelített ehhez a klasszikusnak számító témához. Szőnyi István első gyermeke, Jolán 1916-ban született, talán ennek az élménynek a hatására jelenik meg először a gyermek figurája néhány rajzán, festményén. Egy 1918-as különös táblaképét (Mitológiai jelenet, Kat.sz.: 1) és a hozzá készült vázlatot említhetjük, ahol a három figura, a térdeplő női akt, az anya térdéhez támaszkodó ruhátlan gyermek, és az őket óvó mozdulattal ölelő szakállas férfi egységes, zárt tömböt alkotnak. A rajzon olvasható szöveg: „Mária előérzete...", nehezen megfejthető jelentésre utal, de a festőt láthatóan a reneszánsz, barokk előképeken megfigyelt kompozíciós rend, a figurák egymáshoz kapcsolása, a ruhás és ruhátlan alakok feszültségének megteremtése érdekelte. A női figura bal kezét feje fölé hajlító mozdulata visszaköszön egy valamivel későbbi finom ceruzarajzon is (Anya gyermekével, Kat.sz.: 26), ahol az álló gyermek már szorosan átöleli anyja lábát, a nő másik kezét óvóan a kicsi fején nyugtatja. A kompozíció itt is ugyanolyan tömbszerű, mint az előbb említett festményen, de a figurák még mindig önmagukba zártak, egymástól elkülönülten léteznek. Ez a mozdulatsor egy jóval későbbi, Pétert mosdatják (1928 k., Kat.sz.: 4) című festményén és lavírozott tus vázlatán (Kat.sz.: 32) teljesedik ki. Itt az asszony gyöngéden lehajol kisfiához, aki anyja nyakába kapaszkodik. A figurák teljes szimbiózisban, egymáshoz kapcsolódva alkotnak zárt alakzatot. Christian religion made the mystery of birth and maternity one of the most common and elevated subjects of European art through the day of Christ's birth and the cult of the Virgin. Several medieval and renaissance antitypes keep reappearing in 20

lh century painting and in István Szőnyi's canvases as well. The most important turn of Szőnyi's life may have been his marriage in 1924 when he got to Zebegény and found a ZSUZSA A FALOVÁVAL 1927, (Kat.sz.: 2) new home and, at the same time, Arcadia that had got acquainted with during his short stay in Nagybánya, had lost soon and longed for so much. The fresh experiences resulted in elementary changes in his painting. Mainly the range of his subjects was transformed. "The other life of Arcadia has changed for a real life here" - wrote Károly Lyka in one of his previews concerning an exhibition in Ernst Museum in 1924.

1 Besides the inexhaustible sights of the Danube Bend landscape, the relatives and the members of the family had an important part among the new motifs. "In the change of my life and development of my life work, it was a decisive event that having married in 1924 I got to Zebegény, where I found every experience I needed for the evolvement of my art. I saw the inseparable unit of landscape and people in a milieu that met my expectations."

2