Klemmné Németh Zsuzsa szerk.: A visszavonultság világai. Család és anyaság Szőnyi István művészetében (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 7. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2004)

Szőnyi pályájának kezdetén szívesen örökítette meg önmagát különféle szerepekben, két vagy több alakos csoportképeken. Az öltözék, a többi figura elhelyezése, testtartása hűen tükrözi a festő hozzájuk fűződő viszonyát, az adott élethelyzetet. Az Ebéd az apai háznál (1923, SZIE) című nagyméretű vászon a búcsú megfogalmazásának tekinthető. Felsorakoztatja addigi életének fontos szereplőit, szüleit, testvéreit. Önmaga háttal, a többiektől elkülönülten tűnik fel, mint aki már kilépett ebből a körből. Az Anyám és én (1923, mgt.), a Feleségem és én (1924, JPM) pedig érzékletesen mutatják új szerepeit. Ennek a korszaknak a lezárása a Hegytetőn (1925, MNG) című kettős önarcképe. A két monumentális férfi alakja, akikben a festő önmagát kettőzte meg, az előző és új életének szimbólumai. A ruhátlan, sudár akt világosabb bőrével, finomabb vonalaival a korai árkádiai tájakon megjelenő szimbolikus figuráira utal, míg a kalapos, felöltözött, robusztusabb testalkatú, sötétebb bőrű férfi a megtalált falusi életforma földközeli szereplője. Ettől kezdve vásznain az önarcképeket gyermekei és felesége alakja váltja fel, a hegytetőről már nem a festő, hanem szerettei néznek a Dunakanyarra. (Felesége és Péter, Kat.sz.: 25) Kezdetben portrészerűek, beazonosíthatók voltak a képeken megjelenő gyermek és asszony figurák. A Szőnyi múzeum állandó kiállításán látható Család (Kat.sz.: 10) című kompozíción tájba helyezi a három, számára kedves alakot. Az előtérben ülő anya ölében tartja kisebbik gyermekét, a kislány kissé távolabb, édesanyja és testvére csoportjától elkülönülve ül. A szereplők megfogalmazása, a táj nagyvonalú formái Gauguin Tahitin készült képeire emlékeztetnek. Az anya és gyermekek mozdulatai nyugalmat sugároznak, mintegy az időből kiemelve, magukba mélyedve ülnek a színpadszerű előtérben. A háttérben húzódó dombok formái elnagyoltak, jelzésszerűek, a nagybányai tájképek motívumaira ismerhetünk a fák, a bokrok megfogalmazásánál. Feltűnik egy jellegzetes tárgy, a vizes korsó, mely ebben az időszakban Szőnyi legkülönbözőbb témájú vásznainak elmaradhatatlan kelléke volt. Jelenlétét legtöbbször nem indokolja sem a téma, sem a kompozíció, ott van a fekvő Danaé (1922 k. SZIE) ágyánál, látható a szobában ülő Papucsos akt (é.n., SZIE) mellett, az egyik gyermekkori Zsuzsa portré, a Zsuzsa korsóval (1928, mgt.) főszereplője és az 1934-ben készült korai főműve, az Este (Kat.sz.: 11) szoptató anya figurájának lábánál is elhelyezte a festő. Néha a kép fő témájává válik, mint a Danaidák (1923, MNG) vízhordó aktjainál, akik könnyedén emelik fejük fölé a súlyos edényeket, az Asszonyok a vízparton (1929, mgt.) méltóságteljes, falusi asszonyai vizes korsóikkal a kútról hazafelé tartva álltak meg a Duna parton kicsit megpihenni. Jelentése sokszínű, a Szőnyi számára oly fontos értékeket, a tisztaságot, az élet tiszteletét, az otthonosságot jelzi. Átmeneti, „száraz" korszakának jellegzetes darabja a fent említett Család, mely valószínűleg egy időben készülhetett azzal a táblaképpel, ahol csak az anya és kislánya van jelen. A magángyűjteményben található, és ezen a kiállításon nem szereplő jelentős képhez egy monumentális széntanulmány készült, melyet a Szőnyi múzeum őriz (Kat.sz.: 37). Itt nagyon jól megfigyelhető az a sommázó előadásmód, ahol nem a részletek finomsága, hanem a lendületes vonalvezetés, a formák összefogott, erőteljes megfogalmazása dominál, a két szereplő szorosan zárt tömbjét The exhibition of Szőnyi Museum, through presenting some important works and several drawings, tries to reveal the richness the painter produced in this subject regarded classical while experiencing his own fatherhood. István Szőnyi's first child, Jolán, was born in 1916. He may have been affected by that experience when he presented the figure of a child in some of his drawings and paintings, for the first time. A strange panel picture of 1918, together with its sketch, represents three figures, who form a unit: a kneeling female nude, a naked child leaning against the mother's knees and a bearded man embracing them with a caring gesture (Cat. 1). The text in the drawing "Mary's anticipation ..." suggests a hardly solvable meaning though the painter was obviously interested in the compositional order, the attachment of the figures to each other and the creation of the tension between naked and dressed figures. The gesture of the female figure bending her left arm above the head returns in a later pencil drawing of fine lines, where the standing child is holding tightly the mother's legs and the woman is resting her other hand on the child's head caringly (Cat. 26). The composition is just as block like as the one in the painting mentioned before though each figure is still closed into itself, they exist separated from one another. These gestures become fulfilled in a much later painting titled Peter is Being Washed (1928, Cat. 4, Cat. 32) and its sketch of ink and wash. In the picture the mother is bending down, embraces the small boy, who is clinging to the mother's neck. The figures related to one another constitute a closed form in complete mutualism. Szőnyi, at the beginning of his career, liked representing himself in various roles in two or several figure compositions. The clothes, the position and posture of the other figures reflect truly the painter's relation to them as well as the situation. The large size canvas titled Lunch at Father's House (1923) can be regarded as a farewell picture, where he listed all the important figures of his former life, his parents and his brothers and sisters. He appears with his back to the viewers, separated from the others as someone already being outside their circle. Mother and Me (1923) and My Wife and Me (1924) sensuously show his new roles. The closure of this period is the double selfportrait titled At the Hilltop (1925). The two monumental male figures, which double the painter's self, are the symbols of his previous and new life. The undressed, thin nude with the lighter skin and finer lines refer to the symbolic figures appearing in early Arcadian landscapes while the other man in hat, dressed, more robust and with darker skin belongs to earth-bound country way of life found newly. From that time on, self-portraits are replaced with his wife and children's figures, and his beloved ones are looking down at the Danube Bend from the hilltop. (His Wife and Peter, Cat. 25) First, the children and women appearing in the pictures were portrait-like and could be identified. In the composition titled Family (Cat. 10), which can be seen in the permanent exhibition of Szőnyi Museum, the three figures are situated in the landscape. The mother is seated in the foreground holding her smaller child in her lap. The girl is sitting a little farther from the group of her mother and brother. The interpretation of the figures as well as the large-scale forms