Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Bútorok

szerezték be. Előre megrendelték, az évszámon kívül monogramot, vagy a teljes nevet íratták rá. A megye különböző tájegységeinek lakói más-más helyen és időben, más mesterrel készíttették házberendezési tárgyaikat, illetve az ország különböző vásárain vásárolták meg azokat. Ezért az azonos célt szolgáló darabok nemcsak vidékenként, de gyakran városon, vagy falun belül is eltértek egymástól. SZEKRÉNY A szekrény európai használata az úri-polgári házakban a 15. századtól, a paraszti lakásokban a 17. századtól vált gyakorivá. Magyarországon a nagypolgárok a 15. században, de a parasztság a 19. század közepéig csak egyes vidékeken, főleg a Dunántúlon vette meg. Korai, virágosra festett példányokra megyénkben is csak a városokban bukkantunk. Falvakban az első világháborút követően, de inkább az 1920-as években terjed a kétajtós szekrény, amikor a sublót használatát váltja fel. Ekkor azonban a szekrényeket már nem festik színesre, hanem csak egyszínű, világos- vagy sötétbarnára. A szentendrei múzeum két évszámos, virágokkal festett szekrényt őriz. A két datált állószekrény (valamint a datálatlan korai példányok) szentendrei előkerülése mutatja, hogy bár a város lakói számát tekintve kicsiny, polgárai között tekintélyes vagyonnal bírók lehettek a 18. században. Az egyik szekrény igen korai, 18. századi példány. Bútoraink közül a legkorábbi évszámot viseli. Világoskékre festett és nagyon gazdagon díszített, 1788-as évszámmal és A.P. monogrammal van ellátva. K. Csilléry Klára 1985-ben rendezett kiállításunk idején analógia alapján kimutatta, hogy a szekrény bajor területről származott Szentendrére. Készítője Anton Perthaler festőasztalos, aki 1740-1806 között élt és Degerndorf am Inn-ben lakott. Az ő névjele található a szekrény oromzatán. Szekrényünk igen ritka darab, mert Anton Perthaler elsősorban saját háza számára készített olyan berendezést, amelyen a virágozás mellett az ajtókon egymás alatt két-két bibliai jelenet látható. A müncheni Bayerisches National Museumban hasonló jelenetes szekrényt őriznek. Sajnos, a mi szekrényünk jeleneteinek alakjait valamikor átfestették, így az eredeti festés csak részben élvezhető. A szekrény valószínűleg költözködés útján kerülhetett Szentendrére. Közelebbit nem tudunk róla. Másik magas, széles állószekrényünk évszáma szerint 1862-ben készült. Szentendrén használták a 19. századtól a legutóbbi időkig. Formaadása német hatásra vezethető ugyan vissza, de az ilyen típusú és festésű szekrények már Magyarországon, a Dunántúlon készültek. Győrben, Csornán, ahol működtek festőasztalosok. Nagy, trapézormú elődei Magyarországra Alsó-Ausztrián át kerültek (K. CSILLÉRY 1999). Pest megyében a nagykőrösi múzeum őriz egy ilyen 19. század közepéről való, de datálatlan példányt. A szentendrei szekrény már orom nélkül készült. Hasonlók kerültek elő Kapuvárról (1847), Veszkényből (1847) Sopron megyéből, valamint Bakonytamásiból (1852) Veszprém megyéből is. Festési jellegzetességük, hogy ajtajukon, oldalaikon két-két keretezett vörös mezőben vázába állított virágcsokor látható. A mi szekrényünk vázája klasszicista füllel készült (lásd: K. CSILLÉRY 1999- 16.kép), és minden váza jobb oldala árnyékolt (K. CSILLÉRY 1999. 13.kép). Az ajtó zárólécén, ferdén húzott sötét és fehér vonalkázások vannak. ÁGY A magyarságnál az ágyhasználat valószínűleg a honfoglalás után honosodott meg. Az ágy szavunk eredetileg nem magát a tárgyat, hanem a benne elhelyezett ágyneműt jelentette. (Dudás Juli „Viszik a menyasszony ágyát" c. festményén nem ágyat látunk, hanem szekérre helyezett láda tetején egy nagy abroszba kötözött ágyneműt.) Az ágy neve korábban nyoszolya volt. A korai időkben karólábakkal készítették, alját hánccsal fonták be. Később ácsolták, majd asztalosok készítették. A 18. századi inventáriumok mennyezetes nyoszolyákról írnak. Azt követi az általunk bemutatott tornyos nyoszolya ill. tornyos ágy. A 19. század végén az ágytornyot fokozatosan elhagyták, vele együtt az ágyfestést is. A tisztaszoba egyik legfontosabb, s legszembetűnőbb darabja a párnákkal, dunyhákkal