Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)
Bútorok
magasra vetett ágy volt. Az asztal melletti falnál helyezték el. Mindig csak a jól látható végét és oldallapját virágozták, a fal mellett álló részeket legfeljebb az alapszínre festették. A tisztaszoba kivetett ágyába nem feküdtek bele, az csak reprezentációs célt szolgált. A legkorábbi - Etyekről Biatorbágyra származott - 1883-as évszámot magán viselő német ágy készítési helyét nem ismerjük. Párhuzama eddig még nem áll rendelkezésre. Virágozója nem volt túlságosan gyakorlott. Csak az ágy oldaldeszkája festett, a többi része nem. Valószínűleg az idők folyamán kicserélték az ágyvéget, s csak a festett első deszkát tartották meg. Az 1887-es Pilisszántón, Bogár József által készített és virágozott ágy alapszíne szintén sárga, mint az előző, négy évvel korábbi ágyé. Alakjára nézve „tornyos", az adatközlő „sárkányos" ágynak nevezte, a két hullámzó testű állatfigura után. Ilyen formájú ágyakat Komáromban, majd a 19- század közepe után Hartán készítettek. Ez utóbbiak azonban mind alapszínükben, mind virágozásukban teljesen eltérnek a pilisszántóitól. Az aszódi múzeum őrzi az 1908-ban készített „csikófejes" ágyat, mely Hévízgyörkről került a múzeumba. Míg formája hasonló a pilisszántóiéhoz, nagyon jól szemlélhető rajta a bútorfestés hanyatlása. Mindkét ágy alsó keretébe virágkoszorúkat, a fölsőbe virágbokrokat festettek. De míg az 1878-as ágyon minden motívumot aprólékosan, gondosan kidolgozott az asztalosmester, az 1908-as, fekete alapszínű ágy mintái elnagyoltak, ügyetlenebbek. Készítőjét nem ismerjük. BÖLCSŐ A bölcső helye a házban nem volt állandó. A gyermek születése után az anya ágya elé állították. Csak addig volt használatban, míg a csecsemő ki nem nőtte. Alakját tekintve mind a három évszámos bölcsőnk talpas, ringó bölcső. Lábuk rövid. Oldalfaluk rácsos, három gombos. A bölcsők feliratozása ritka. Datálásuk a 19. század második felétől szokásos. Az 1889-es zsámbéki német bölcső készítési helyét, készítőjét nem ismerjük. A csömöri 1912-es és a nagytarcsai 1922-es évszámú, szlovák családok számára készült bölcsőkön azonban felismerhető a cinkotai Molnár László asztalosmester bútorfestői munkája. Jó lenne működéséről még többet megtudni. ÉJJELISZEKRÉNY Készítési évszáma szerint -1895- nagyon korainak tekinthető ez a bútordarab. Felirata nyomán német családnak készült. Paraszti háztartásokba az éjjeliszekrény jóval később került be, csak az 1920-30-as évek idején, mikor már a komplett gyári bútorgarnitúrákat vásárolták. Ezért valószínű, hogy ezt polgári család csináltatta. Analógiáját eddig nem találtunk. Ez a darab a hartai bútorkészítő stílusnak megfelelő díszítést kapta. Biatorbágy környéki gyümölcsösök egyik házában bukkant rá egy magángyűjtő, tőle került a szentendrei múzeumba. SAROKPAD Négy évszámos sarokpad ismert eddig Pest megye múzeumaiban. Kettő a 19. században, kettő a 20. században készült. Mindegyiket falusi asztalosmester készítette. Különböző nemzetiségű falvak lakóinak ízlését képviselik. Mindegyik pad lábazatának megoldása egyforma. Három-három, széles deszkából kivágott lábuk van, melyeket az ülőrészbe csapolták. Különbségek a háttámlákon figyelhetők meg. Legkorábbi az 1876-os évszámot viselő, a magyar lakosságú Szigetmonostoron használt sarokpad. Háttámláját a hosszú téglalap alakú keretbe helyezett, cakkosra faragott, keskeny deszkabetétek díszítik és erősítik. Kartámlájának a széle hullámosra faragott. Világoskékre festette készítője, akiről semmit nem tudunk. A díszítés nem vall tanult festőre. A 38 évvel később, 1914-ben Cinkotán, Molnár Lajos festőasztalosnál csináltatott, de Nagytarcsán (szlovákok lakta község) használt karospad szerkezei felépítése lényegében ugyanolyan, mint az előző. Színe türkizkék. Virágozása viszont sokkal gazdagabb, és festési módja ügyes, tanult kézre vall.
