Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Feliratok Pest megye népi kultúrájában

Múzeumaink legkorábbi, a 18. századból származó datált darabjai ebbe a csoportba sorolhatók: mesteremberek maga készítette szerszámai, melyek egész dinasztiákat kiszolgáltak: gyaluk, kések mézeskalács ütőfák, kovácsüllő. Díszítményük csak a tökéletes - a munka elvégzéséhez legcélszerűbb - forma kiegészítője. Nagyobb számban a 19. század elejétől készítettek a mesteremberek megrendelőik számára évszámmal, a tulajdonos nevével jelzett tárgyakat, melyeken olykor saját nevük is szerepel. A megyében szép példákat sorolhatunk az épített környezetből: az építészetben a Tápió menti településekről vannak adatok ékrovással és faragott vallási jelképekkel díszített ágasfáról 1821-ből, faragással, vésett felirattal ellátott mestergerendákról, keresztgerendás lakóházakról. Különlegesen szép keresztgerendát ismerünk Úriból 1859-ből. A vésett évszám mellett festett kereszt, tulipáncsokor, cserépből kinövő indás tulipános díszítése van. (NAGY VARGA 1985.) A lakóházak oromfalán gyakran szerepel évszám. Előfordul fa oromzatok kifűrészelt mintái között pl. a Galga mentén. A megye nyugati felében a sváb házak oromfalán a vakolatból kialakított, koszorúban vagy szögletes mezőben ábrázolt évszám és a tulajdonos monogramja látható. A Börzsönyben, a Pilisben és a Budai-hegyvidéken egyaránt jelentős kőbányászat és kőfaragás folyt. A helyi (német és magyar) mesterek mellett a Pilisben a 19. században olasz kőfaragócsaládok is megtelepedtek. Gyakran látták el az építmények, pince, présház zárókövét évszámmal, de bevésték lépcsőbe, vályúba, kútkáva, kézimalom kövébe, minden kőből készített eszközön előfordul. A Dunakanyarban különlegesen szép, domború faragású kő kapuoszlopok, ablakkeretek, padok láthatók még ma is. A bőségesen rendelkezésre álló alapanyagból kő sírjelek készültek: a zsámbéki medencében domborúan faragott, Szigetszentmiklóson faragott és festett, a szerb temetőkben szív alakú sírköveket állítottak. Pest megye déli és keleti részén a kisebb, középorsós préseket használták, gyakran faragott, vésett évszámmal. Nagykőrösön az Arany János Múzeum 1848-as jelzésűt őriz. A megye északkeleti és nyugati felében, a hajdani kiváló bortermelő vidékeken hatalmas kősúlyos bálványos prések készültek, nagyobb számban az 1850-es évektől. Ácsok, bognárok faragták a Dunán úsztatott, a helybelinél erősebb tölgyfából, és a présházpincékben állították össze. Hatalmas méretük az oka, hogy a mai napig megmaradtak. Mindegyikük évszámmal és a tulajdonos nevével készült, ami az akár 5-6 méteres főgerendán szerepel. Gyakori a domború faragással, festéssel való díszítés, indás motívum, üveget, poharat tartó alakok, de előfordul - sváb gazda neve alatt - a Kossuth címer is. A prések szögletes vagy kör alakú préstálcája legtöbbször szintén datált. Igen gazdag azoknak a lakóházban és a gazdaságban használatos datált tárgyaknak a száma, melyeket mesteremberek készítettek a megrendelő falusi, mezővárosi közösség ízlése szerint. Közöttük egyaránt megtalálhatók helyi, városi és más vidéken élő mesterek termékei. A kereskedelemnek az - ácsolt és festett - kelengyés ládák és a fazekastermékek beszerzésében volt jelentős szerepe. A fazekastermékek közül még az ünnepi funkciójú cserépedényeken is csak az évszám szerepeltetése jellemző. A feliratos butellákon legtöbbször a készítés helye, a megrendelő és a mester neve is olvasható. A helyi asztalosok készítették a bútorzat nagy részét. Buda környékén és a mezővárosokban a 19. század végétől már polgáriasuk igényeket elégítve ki. A megyében kisebb bútorkészítő központ csak a népművészet utolsó korszakában alakult ki Pilisszántón és Cinkotán. Kovácsok minden településen dolgoztak, de a vas eszközökön ritka volt az évszám, a monogram valamivel gyakoribb. Megfigyelhető viszont az évszám a mezővárosok közösségi használatú eszközein: kalodán, kazalvágón, hordón. A paraszti használatú datált tárgyak harmadik csoportja a háziiparos vagy ezermester paraszt- és pásztorember által készített, zömében fa eszköz. Ezek egy részét kisebb körzetekben árucsere útján szerezték be, s a tulajdonos maga véste bele monogramját villába, fagereblyébe. A díszes, feliratos gazdasági esz-