Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Textilek

bibliai mondatait hímezték: „...Da nahm Er in die Hand Das Brod und brachs mit feinen Fingern sah auf gen Himmer..." („Kezébe vette a kenyeret, megtörte. Felnézett az égre..."). A másik két abrosznak csak a közepére van rendezve az évszám és a név (Aszód környéke), a másikon csak a név, úgy osztva a betűket, hogy egyenlő számban jussanak a szalagcsík két oldalára „FENESZU / ZUZKAJE" (Csömör). Párhuzamai a Balassagyarmat környéki evangélikus szlovákok abroszain vannak. (KAPROS 2001. 174.). Az abroszok szőttes csíkja sötét és világos piros, a 20. század elején piros-kék is lehet. A belehímzett minták piros, egy-egy esetben piros-kék színnel, keresztöltéssel készültek. Az évszámos abroszok között nem szerepel szabadrajzú minta. Az 1939-ben Letkésen készült asztalterítőn a szövött és a keresztszemes díszítés helyére varrták a színes, szálöltéses virágmintát, alatta még a keresztöltéses név szerepel. KENDŐFÉLÉK A törülközők feliratos változatai nem használati tárgyak voltak, átvették a feliratos falvédők falikép funkcióját. (KAPROS 2001. 174.) Leginkább csak feliratuk van („Isten hozott" „Jó reggelt" „Ne félj a víztől. Aki mer az nyer"), az évszám ritka. Anyaguk pamut vagy lenvászon. A legkorábbi datáltak az 1920-as évekből Cegléd környékéről valók, szedett mintával, beleszőtt névvel, formájuk még hagyományos. Később a fali törülközőtartók divatjával a kendők két végét az ellentétes oldalon hímezték, hogy a visszahajló rész is dekoratív legyen. Mintájuk szálöltéses vagy laposhímzésű. 1930-tól követhető nyomon, hogy a lányok a stafírungba kapott vászonnemű minden darabjába belehímezték a monogramjukat. Jómódú családok leányai sorszámmal is ellátták kelengyéjüket: a konyhakendőt, kenyérkendőt, törülközőt l-l 2-ig számozták. A stafírung ép darabjai öröklődtek, ilyenkor a névjelet kibontották és az örökös a saját nevét varrta rájuk. A nagybörzsönyi Klinger Erzsébet stafírungjának darabjairól leolvasható a készítés sorrendje. Az abroszokat, kendőféléket, pendelyeket, hosszúingeket több éven át, 1928-194l-ig szőtte kendervászonból, de nagy részük már nem került használatba. VISELETEK A viseletdarabokon - a zsebkendőket kivéve - nagyon ritka az évszám. Jellemzőnek mondhatjuk azonban a nagybörzsönyi németeknél, ahol a köznapi ruhadarabok a 20.század első felében még nagyrészt kendervászonból készültek: férfiing, gatya, női ing, hosszúing, pendely, kötény. A szobi és váci múzeumokba került feliratos, évszámos darabok a nyilvántartás szerint köznapi viselésre valók voltak. Legtöbbjükön évszám, tulajdont jelölő monogram van a gatya és a pendely korcába, az ing mellrészére varrva. Helyi stílust képvisel a bevarrott, szűk ujjú női ingek hímzése. A hosszú ujjak szélén egy cm magasságban évszámos, névbetűs vagy szöveges, keresztszemes mintacsík van piros vagy fekete színben. Az 1870-es években e minták még szabadrajzúak voltak subrikás csíkkal, ilyen díszítmény vászonkötény sarkán is felbukkan. A 20. század elején a jegyingekbe és az ünnepi nő ingekbe is szokás lett monogramot varrni. A solymár környéki németek a gomboláspántra, a gomblyukak közé, másutt az ingmellre, gallérra, leggyakrabban a mellpántra tették a névjelet, nevet különböző változatokban. Különösen gazdagon hímezték a neveket a megye északkeleti, keleti, palócsággal rokon területein. A névjel mellett az évszám nem volt jellemző. Csak néhány korai, az 1900-as évek elejéről datált női és férfiing mellpántján fordul elő egyszerű piros keresztszemmel varrt évszám. A 20. század elején a monogram a sváb kötényeken volt jellemző, majd fokozatosan elterjedt a magyarok és szlovákok viseletében is, akik inkább a becézett keresztnevet hímezték a női kötényekre. Vác környékén a felső sarkokba írták, Gödöllő környékén a kötény szélességében az alsó részére. Kötényekre nem volt szokás évszámot hímezni. Igen gazdag a jegykendők, zsebkendők, kézbevaló kendők csoportja. Gyolcsból és si-