Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Textilek

tárgytípusokon jelennek meg: lakástextilek közül legnagyobb számban, legkorábban az abroszokon, majd lepedőn, ágyterítőkön, párnavégeken (csak Nagybörzsönyben), ünnepi kendőféléken, törülközőkön, dísztörülközőkön, komakendőn. A viseletben női és férfiingeken, fej- és vállkendőkön, legnagyobb számban pedig a jegykendőn, kézbevaló kendőn, emlékkendőn. A kötényeken (egy kivétellel) és pruszlikokon évszám nem, csak névjel vagy név fordul elő. Anyagukat tekintve kender, félpamut vagy pamutvászonból, gyári vászonból és sifonból készültek. A kendertermesztéssel és szövéssel leghamarabb a főváros környékén hagytak fel. Legtovább a Galga mentén és a Börzsönyben élt, az 1950-60-as évekig. Lenvászon csak egy-egy esetben fordul elő a textilek között. Pest megyében lenvásznat a szerbek készítettek. Az igen vékony, finom szerbvászonra hímezték ünnepi kendőiket, a peskireket, ünnepi ingek, kötények anyaga volt, ezeken azonban felirat nem szerepel. A Dunakanyar, a Budai-hegység szerb és sváb nemzetiségeinek tárgyi ellátottsága a 19század végére polgári, városi jelleget öltött. Lakástextiljeiken az évszám ritka, csak polgári kézimunkadarabokon, terítők középső rózsakoszorújába hímezve látni. Annál jobban elterjedt a feliratos falvédők divatja. Témájuk nem különbözik az általánosan ismertektől vallásos mondatok, nótaszöveg, a jó gazdaszszony -, mindez német, szlovák, szerb nyelven. Szívesen hímezték a házi áldást, amely a sváboknál kegyhelyekről származó gyöngyhímzés formájában is ott van. Viseletükön csak a névbetűk fordulnak elő jegyingek gomboláspántján, a sváb nők szövet fejkendőin (apró keresztszemes hímzéssel, tulajdonjegyként), a sváb kötények felső sarkán. Különleges helyet foglal el a nemzetiségi települések között a már említett Nagybörzsöny. Itt a feliratozás - évszám és név, hoszszú vallásos tartalmú szöveggel együtt - az 1870-1910-es években valósággal burjánzott, és sajátos, helyi stílust öltött. A Duna bal partján, Vác és Gödöllő környékén a magyar környezetben, vagy vegyes etnikumú településeken élő németek, és a főként evangélikus szlovákok viseletében nagyobb jelentősége volt a feliratozásnak. E tekintetben nagy hasonlóság mutatkozik a szomszédos dél-nógrádi faluk hímzéseivel. (KAPROS 2001.167.) Jellegzetes a Galga menti magyarok fehérhímzéses kendőinek névjellel, dátummal való jelölése. Nagy tárcsa környékén a helyi népviselet másodvirágzása az 1930-50-es években a feliratozásban is helyi stílust teremtett. A betűk és a számok megformálásában a kutatás nagy jelentőséget tulajdonít a mintakendőknek. Ezek mind városokban, főváros közeli jómódú településeken maradtak fenn (Nagykőrös, Cegléd, Szentendre, Vác, Budaörs), valószínűleg itt élő, felsőbb leányiskolába járó lányok hímezték őket, hiszen a kötelező kézimunkaoktatás csak 1905-től vált valóra a népiskolákban. (CS. SCHWALM 1997.) A Pest megyében fennmaradt darabok közül a legkorábbi 1872-ben készült Szentendrén. Anyaga ritka szövésű vászon, melyen a népi hímzéstől ekkor még idegen olajzöld, mustársárga színek vannak a fekete mellett és csak keresztöltéssel készült. A később, az 1890-es években varrt mintakendők (Vác, Buda környéke) nagy lyukú pamutkongréra készültek harsány színű vastag gyapjúfonallal, tarka mintákkal és már a polgári kézimunka öltéstípusai is jelen vannak rajtuk. A mintakendők latin és gót betűit valószínűleg már egymás munkáiról utánozták le, vették át a parasztasszonyok. A legkorábbi (1857) abroszon latin betűs monogram van. A későbbi betűformák alakulását a nagybörzsönyi hímzéseken követhetjük nyomon. Az 1863-as hímzés gót betűs, ezt követően a század végéig vegyesen fordul elő a két betűtípus. Az 1890-es évektől elterjednek az igen hosszú, vallásos tartalmú feliratok, eleinte keresztszemes latin kisbetűkkel. A gyári vászonból készített párnavégek szabadrajzú mintái mellé laposöltéssel hímzett gót betűs szövegeket varrtak, melyek kézírás másolatának tűnnek. Ebből a környezetből a nevet díszes gót nagybetűvel emelték ki, vagy csak ezt hímezték a párnára. Az 1908-ból származó leírás szerint a betűk mintája a falubeliek által használt „Kupferstich" biblia volt. (BOKOR 1908. 192.) A ravatalterítőkön, ágytakarókon itt a 20. század elején a szöveg volt az egyedüli