Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Textilek

dísz, a sűrű sorokba varrt kisbetűs szöveg, az ugyanakkora felületre kinagyított nagybetűs név és ugyanakkora csipkebetét váltakozik rajtuk. (Nagybörzsöny 1900) A feliratozás másik, helyi stílusa Nagytarcsán és környékén alakult ki evangélikus szlovák népesség körében. A gót betűkel nyomtatott szlovák nyelvű énekes és imádságos könyveik szolgáltak előképül a viseletükön megjelenő betűkhöz. A 1920-as évekig kizárólag gót, majd latin betűkkel (is) hímezték a neveket. (M. HAJDÚ 1994. 326.) A szabadrajzú betűk a felismerhetetlenségig átalakultak, jelentést hordozó szerepüket feladva díszítménnyé váltak. Feltűnő, hogy gót betűkkel a németajkú településeken jobbára csak monogramokat varrtak, mindenféle anyagra keresztszemmel. Ezt sokkal nehezebb volt kiszámolni és hímezni, mint a latin betűt, ezért a német helyesírású teljes nevek latin betűkkel szerepelnek, pl. az abroszok szélén. Gyakori, hogy a kendő, lepedő egyik szélébe a gót betűs, másikba a latin betűs névjelet is belevarrják. Az évszám sokszor közre fogja a monogramot: „19 BZ 07". A névjelek a legtöbb textilen önállóan szerepelnek. A teljes név vagy annak becézett formája mellett a „varrta, szőtte" igék is olvashatók. Olykor a nevek azonos vagy változtatott formában, gyakran más színnel vagy más betűformával megismétlődnek. Zsebkendőkre, de abroszokra is varrtak így, a betűket az abrosz hosszanti oldalán egyenletesen elosztva: „ÉLJEN KOVÁCS ZSUZSI AKI VÁRTA / KOVÁCS ZSUZSI VARTAKI RAJTA" (Cegléd). Az „éljen" felszólítás többször előfordul hímzett és szövött nevek mellett, az alkotó büszkesége nyilvánul meg bennük: „ÉLJEN AMBROZI JUDIT AZ SOTE 1905 ÉVBE" (Albertirsa 1905) Feliratok kerültek az abroszok keskenyebbik szélére a szőtteshím mellé. Itt gyakori a név és az évszám. Előfordul, hogy a leány az egyik szélre a saját, a másikra Szűz Mária nevét varrta. Vallásos feliratok az abroszokon és dísztörülközőkön fordulnak elő, de évszámmal együtt csak ritkán. Kivételesnek tekinthetők a nagybörzsönyi női ingek ujján olvasható vallásos szövegek: „meinherzeiftbetrúbt / herrhóremeinewort". Különlegesen szép vallásos szimbólumok szerepelnek viszont a letkési és ipolytölgyesi vászonhímzések között: oltáriszentség, kereszt, a mennyország kulcsa. Jellegzetes az oltár ábrázolása két gyertyával, őrt álló alakokkal. Emberábrázolással ezen kívül egy esetben találkoztunk. Az állatok gyakrabban szerepelnek a keresztszemes hímzéseken, mindig piros pamuttal varrva. Elsősorban madarak, de előfordul nyúl, kiskutya is. (Utóbbi ugyanolyan formában ott van az 1872-es szentendrei mintakendőn.) A korai Börzsöny vidéki feliratos szőtteseken látható sárkány, kétfejű sas címerállatként a császári koronával, mely a Nyugat-Dunántúlon elterjedt motívum. Szintén a Börzsönyben a császári korona is megtalálható, önálló keresztszemes motívumként. A szabadraj zú hímzéseken viszont szinte egyedüli a páros galamb ábrázolása, a Galga mentén a monogramot nemesi koronával együtt alkalmazták. A paraszti textileken a díszítmény és a felirat elhelyezése egységes. A szőtteseken mindig szerepel, rendszerint a végekhez közel egy - ritkán több - szedett mintás vagy takácscsík. Ez alá piros keresztszemmel varrták ki a nevet, vagy az önálló motívumokat, melyekből kerülhetett a csík fölé is. A szöveg elé és mögé is varrtak egy-egy virágtövet, mintegy keretbe foglalva azt. Az 1930-as évekre a kisebb nagyobb minták bekerültek a betűk közé, a dekorativitás elnyomta azok jelentéstartalmát. A Gödöllő környéki német és szlovák nők jegykendőin, zsebkendőin a teljes név a sarkokra van rendezve. A betűk számát kettéosztva, a betűk felénél törik meg, az esztétikumot a helyesírás ellenében érvényesítve. Olykor az évszám kerül a sarokra a vezetéknév után, két számjegynél megtörve. Máskor az évszám a derékszögbe hímzett motívum alatt vagy fölött van. A szabadrajzú hímzett kendőket az 195()-60-as években iskolának, tanítónak emlékkendőként hímezték és emlékeztető dátummal, ajánlással látták el. Letkésen, ahol ez időben még szőttek, a szedett mintájú mada-