Ikvainé Sándor Ildikó - Sz. Tóth Judit: Évszámos tárgyak Pest megye népművészetében (PMMI kiadványai – Kiállítási katalógusok 6. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Bútorok

Lécvázas szék az 1850-es tápióbicskei és az 193 l-es ikladi székünk. Az előbbi gyékényfonatú ülőkéjű, alföldi készítőhelyre utal (FEJÉR - ROBOZ 1999. 226. 657. kép). Az ikladi kétmonogramos szék háttámlájának faragása tiszanánai (Heves m.), névjellel ellátott székekre emlékeztet (FEJÉR - ROBOZ 1999. 406. 407. kép). A ritkábban előforduló, deszkázott ülőkéjű típusba tartozik. FALITÉKA A falra akasztható hasáb alakú faliszekrényke a falba mélyített falifülkéből alakult ki. Eredete a 13- századig vezethető vissza. Magyarországi megléte a 15. századtól mutatható ki. A legrégibb datált példányok a 18. századból vannak. A faliszekrények, vagy tékák helye a tisztaszobában a szentsarokban, a sarokpadok fölötti falon volt. Igen nagy formai változatosságot mutatnak Magyarországon, alakjukat, nagyságukat, zárt és nyitott voltukat, díszítésmódjukat tekintve. Évszámos tárgyaink között kétfélét tudunk bemutatni. Mindkét formát a pilisszántói Bogár család készítette. Funkciójukat tekintve is kétfélék. A nagyobb alakú, háromszögletű, ezáltal a sarokba akasztható tékából három is van gyűjteményünkben. 1888, 1890 és 1904-ből származnak. Mindhárom zárható, teleajtós. Ezeket a szekrényeket, belül egy polccal kettéosztották. A polc alá, középre még egy kis kihúzható, téglaalakú fiókot építettek. A tékában imádságos könyvet, énekes könyvet, kalendáriumot, patikaszereket, iratokat, vagy más, gyermek elől elzárni való dolgokat tartottak. Más formájú a hasáb alakú szekrényke, amely jóval kisebb méretű, mint a háromszögletűek. 1902-es évszám van ráfestve. Ajtaja üvegezett, ezért funkciója is más. Az üvegezett ajtajú szekrények mindig „Máriaház" céljára készültek. A „Máriaházakba" a kegyhelyekről, búcsújáró helyekről hazahozott, többnyire Mária szobrot, a Szent Család, vagy más védőszent szobrát állították. A fülkét feldíszítették, gyakran kisebb szentképekkel vették körül. Az 1902-es Máriaház belsejét égszínkékre festették, az égboltot jelezve aranyezüst csillagocskákkal rajzolták tele. Mivel a hasáb alakú tékákat nem lehetett a falszögletbe akasztani, az egyik sarokpad fölé erősítették, a másik, vele szimmetrikus oldalra pedig a bekeretezett menyasszonyi koszorút helyezték. TÁLASFOGAS A „tálasoknak" és „fogasoknak" igen sok formáját ismerjük. A ház minden helyiségében használták valamelyiket. A két virágozott és datált tálasfogasunk szintén Pilisszántóról származik. Az 1833-as évszáméit Bogár József készítette, az 1903-as már fia, Bogár Mihály munkája. Tulajdonképpen nem más, mint egy nagyon jól megszerkesztett kombinált polc. Tetejét korláttal látták el, melyhez a díszesebb, értékesebb tányérokat támasztották. A tányérok alját, a párkányon futó vájat tartotta meg. Egyúttal azonban a virágozott korlát a bútordarab ékessége is volt. A tálas közepén polc húzódik, a polc alatt sorakoznak a faszegek, a „fogak", amiről a nevét is kapta. Polcára bögréket, drágább poharakat állítottak. A fogakra Pilisszántón rózsaszín, kék, zöld színű madzaggal üveg- vagy cserépkancsókat, csészéket akasztottak. A hosszú, keskeny bútordarab a „tisztaszoba" dísze volt. A ház díszedényeit tartották rajta, melyeket csak esküvő, keresztelő, vagy más különleges alkalommal használtak. A festett fogasok helye általában a sarokpadok fölött volt. Pilisszántón azonban - különösen, ha csak egy volt a házban - a vetett ágy felett függött, közvetlenül a gerendák alatt. Alája helyezték el a szentképeket, melyek közé színes szalaggal átkötött szentelt gyertyákat akasztottak párosával. De volt olyan ház is, ahol a polc fölé rakták az apróbb szentképeket. A polcok mérete mindig a ház adottságaihoz, a bútorok méreteihez igazodik. Minden tálasunk más-más méretű. LÁDA A férjhez menendő lányhoz a menyasszonyi láda éppen úgy hozzátartozott, mint a kelengye, vagy stafírung, hiszen épp ezt tartották benne. Lényegében az állószekrény elődje. Ezáltal néhol még a 20. század első évtizedei-