Mazányi Judit szerk.: Kandó Gyula (1908–1968). A festőművész hagyatékának bemutatása. (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 5. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2003)

Mazányi Judit Mozaikkockák egy pályaképhez A Magyar Gyermektanulmányi Társaság által 1916-ban készített pedagógiai felmérésben többek között a következőket olvashatjuk egy nyolc és fél éves kisfiúról: 1 „a fizikai munkában fáradhatatlan; hajlamai irányában kitartó és elmélyülő; művészi élmények fog­lalkoztatják élénkebben; pontos megfigyelő, alkotó képzelete van; változatos elemeket visz alkotásaiba; alakemlékezte pompás; önbi­zalomhiánya megbénítja a közvetlen és színes beszédben; szóképei, írásszerkezete ösztönösen szép; a rajzzal már természetelvűen fejez ki gondolatokat; egzakt kapcsolatokban gyenge; szereti a biológiai meséket, mesealkotásai bizonyítják, érzéke van a meseformák iránt; szerkezeti megérzés látszik alkotásain, és az érzelmi motívumok sze­retete; ügyesen illusztrál; kísérletezéskor szívesen próbálgat, örül minden felfedezésnek, buzgó és kutató ösztönű mindenben; szívesen dolgozik másokkal együtt, ragaszkodó, meleg érzésű, segítőkész." A leírás egerfarmosi sztregovai marcali ifjabb Kandó Gyuláról (1. kép) készült. Úgy tűnik, szinte kódolva van benne az életút és a művészi pálya összes buktatóival egyetemben. A későbbi csoportos kiállítá­sok kritikáinak egyikében „kulturált fogalmazású, dekoratív, de kissé meseszerű alkotásként" 2 említik művét, míg máshol „bizarr színessé­gét" 3 emelik ki. Halálakor barátja, Bálint Endre pedig úgy búcsúztatja, mint az „utolsó pesti ködlovagok egyikét". 4 A mára már csaknem elfelejtett művész kalandos életútja Olaszor­szágban indult: 1908. január 17-én Savonában született id. Kandó Gyula mérnök harmadik gyermekeként. Az édesapa itt dolgozott, bátyjával, Kandó Kálmánnal közösen a kandómozdony kifejleszté­sén. 5 Az I, Világháború kitörése utáni időben térhettek haza. 6 Kandó Gyula művészeti tanulmányait 1928-tól 1931-ig későbbi feleségével, Görög Etelkával (Ata) együtt végezte Bortnyik Sándor 1928-ban alapított és Budapesten, a Nagymező utca 3.-ban működő grafikai iskolájában, a Műhelyben. Bortnyik Sándor, aki a Ma folyóirat köréhez tartozott, 1922-ben Weimarban ismerkedett meg a Bauhaus oktatási elveivel, és saját iskolájában is hasonló elvekalapján tanított, mint azt különböző szakfolyóiratokban közölt cikkeiben megfogalma­zott gondolatai bizonyítják. Az emberi alkotás minden területén - mint írja - az „észszerűség, célszerűség és a szellemi és anyagi ökonómia" alapelveiből kiindulva az anyag, a funkció és a szerkezet összjátéká­ból szinte automatikusan kell megszületnie az új formáknak. 7 Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a 20-as évek neokonzervativiz­musa az ún. grand art területén a konstruktivizmus és egyáltalán az avantgárd teljes visszaszorításán fáradozott, így annak eredményei elsősorban a tömegkultúrát szolgáló alkalmazott művészetek terüle­tén szívódtak fel számottevően. 8 A plakátnak, a reklámnak, mint vizu­ális tömegmédiumoknak - már a korábbi időszakban is - egyaránt kiemelt mozgósító szerepet szántak az utópisztikus, kommunisztikus társadalom megteremtésében éppúgy, mint a felgyorsuló ipari társa­dalmak fogyasztási szokásainak befolyásolásában. 9 Megegyezően a korabeli korszerű művészet megteremtéséért fáradozókkal, Bortnyik is megjegyzi, hogy a plakát nemcsak a reklám, hanem a művészi for­manyelv szempontjából is értékelhető, s célja „valamely... dolgot a legrövidebb úton, legegyszerűbb eszközökkel közvetíteni maradandó hatással", 10 ellentétben a korabeli, sokszor epikus anekdotikus jellegű plakátművészeti gyakorlattal. Mihályfi Ernő a rövid ideje fennálló iskola működésnek „bámu­latos eredményét" látja 1930-ban az Iparművészeti Múzeumban megrendezett „Könyv és reklámművészeti kiállításon". 11 Ezen Vásár­helyi Győző (Victor Vasarely) 12 és mások mellett Kandó is részt vett terveivel. Reklámgrafikai tervei - melyek reprodukcióit a Reklámélet, illetve a Magyar Grafika című folyóirat közölte - a lényegre törően 1. SZFM Adattár 2. V.É.: Kiállítás Szentendrén, Pest Megyei Hírlap, 1959. jún. 3. o.n. 3. P.l.(Péter Imre): Jegyzetek kiállításokról, Népszabadság, 1960. szept. 24.12.p. 4. Bálint Endre: Búcsú egy pesti ködlovagtól, Élet és Irodalom, 1968. dec. 7. 5. Ata Kandó közlése 2003-ban. 6. 1913-ban még olasz nyelvű igazolást állítanak ki iskolai célokra. SZFM Adattár 7. Bortnyik Sándor: A korszerű tipográfiáról, Magyar Grafika ,1929. X. évf. 1. sz. 12-13. pp. 8. „A grafikai iskoláknak nagy szerepe volt abban, hogy a húszas évek sok plakátján a századelő művészeti irányzatainak, a kubizmusnak és a futurizmusnak a hatása eszközeik többé-kevésbé közvetlen átvétele érvényesült" - írja Bakos Katalin tanulmányában in.: 100+1 éves a magyar plakát. A magyar plakátművészettörténete, 1885-1986, Műcsarnok. 1986. Kat. 68.p. 9. v.o.: Hevesy Iván 1922-ben megjelent „Új művészetet!" és „A politikai plakát" c. írásaival, in.: Hevesy Iván: Az új művészetért, Bp. Gondolat, 1978. 82-97. pp. 10. Bortnyik Sándor: A plakát nemcsak reklámérték, hanem művészi formanyelv is, Reklámélet, 1929. 2.sz. 22- 23. pp. 11. Mihályfi Ernő: A könyv és reklámművészeti kiállításról, Magyar Grafika, 1930. XI. évf. 1-2.sz. 79. pp. 12. T öbb forrás szerint is Kandó és felesége baráti kapcsolatokat tartott fenn Vasarelyékkel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom