Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

Bögrék a XVII-XVIII. századból A középkori cserépedények között már megtalálhatók mindazok a típusok, fonnák amelyek a XIX. század végi konyhákban megvoltak. A funkció, a praktikum évszázadokkal ezelőtt kialakította formájukat, ami ezután csak a tüzelőberendezések változásakor módosult (fazék). Kiállítunk egyszerű belül mázas főzőfazekakat, korsót, háromlábú serpenyőt „lábast", de mellettük ott van a folyatott díszű fedő, kiöntőcsöves korsó és tányérok, régészeti leletmentésekből. A XVI-XVII-XVIII. századi bemutatott tárgyak jól példázzák a magyar fazekasságot ekkor érintő hatásokat. Török hatás mutatkozik az edényformákban, és tőlük vettük át a folyatott engobe (földfesték)-es díszítést. Ekkor ért hozzánk az olasz reneszánsz hatása, a dísztálak virágos ornamentikája a népi kultúrába való korai beépülését mutatja. Gyönyörű példája az a Szentendréről előkerült tál, amely a XVII-XVIII. század fordulóján készülhetett, fehér alapon barna kontúros, hatalmas vörös stilizált virágokkal. A XVI. századtól még egy jelentős hatás éri a magyar kerámia-művességet, a habánok megjelenése. A Dél-Tirolból menekülő, anabaptista népesség egyik része továbbment Erdély területére, de jelentős csoportjuk telepedett meg Pozsony és Nyitra megyékben és mestereik beolvadtak a helyi fazekasok közé. Ok honosították meg az ónmázas kerámia (fajansz) technikáját, amely az edényt tejfehér, átlátszatlan színnel fedi, és erre festik a jellegzetes - kék, zöld, sárga, mangánbama - színű és mintakincsű díszítést. A XVIII. századhoz kötődik a fajansz elterjedése, miután a porcelán felfedezésével a főúri ebédlők asztalát a divatba jött porcelán étkészletekkel terítették meg. A fajansz vevőköre megváltozott - a polgárság, kisnemesség, jobb módú parasztság lett, - stílusa is elnépiesedett. Például a bokályforma ivóedényt egész Magyarországon és Erdélyben készítették a XVII. században. A habánok a kereskedelmi igényekhez alkalmazkodva kezdték egyre nagyobb számban készíteni, s lett a XVIII. század folyamán az egyik legfontosabb termékük. A késő habán edény nagyon népszerű volt az egész országban, a Duna menti települések lakói körében is, és nagy számban maradtak meg, vagy kerülnek elő ilyen edények, töredékeik a város belterületén lévő építkezések során: kancsó, bögre, bokály és tányér - ezekből is bemutatunk néhányat. A habán telepek zártságának megszűnésével másutt is megtanulták a fehéredényes munkát, pl. a Pozsony környéki szlovák településen, Stromfán, ahonnan szintén kerültek bokályok a városba. Cserépmozsár