Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

Kerámia Az agyagművesség egyike a legősibb mesterségeknek, az ember élelemtermelő és feldolgozó tevékenységével kapcsolatosan alakult ki. Agyagedényeket már az újkőkor embere is készített. A földből előkerült kerámialcletek alapján azonosíthatók a régészeti korok még névtelen népei. Szentendréről a legkorábbi kerámia leletek az újkőkorból (i.e. 5500-3400) kerültek elő. A kézzel formált edényeket bekarcolt vonaldísszel és egyéb plasztikus díszekkel, illetve a neolitikum végén festéssel is díszítették. A bögréken, fazéktöredékeken díszként bütyköket és bütyökfüleket alkalmaztak. A rézkori (i.e. 3400-1900) leletek alapján az akkor itt élő népcsoport a kora-, középső és késő rézkorban egyaránt megtelepedett. A Papszigetről, a Duna-partról, a Pannónia telepről, Püspökmajorból származó leletekből a korszak főbb edénytípusait lehet azonosítani: fazekak, felhúzott fülű bögrék, tálak stb. A bronzkori (i.e. 1900-800) telepekről és sírokból használati-, és díszkerámia egyaránt előkerült. A karcolt, vésett mintákat alkalmazó korabronzkori tűzvörös harang alakú edények népe a kerámiaművesség remekeit készítette. A középső bronzkori és késő bronzkori népek hamvasztásos-urnás temetkezései során hatalmas urnák, tálak és bögrék maradtak meg. Az i.e. IV. században jelennek meg a kelták, hozKézzel formált bütyökdíszes edény Korsóformák a római korból zajuk fűződik a fazekaskorong használatának az elterjesztése. Edényeiket a kézikorongon simították és formázták. A római korban az agyag felhasználása - a technika fejlődése és az emberi fantázia szárnyalása miatt - egyre újabb területeket hódított meg. A római korban az élet már elképzelhetetlen a jó minőségű, szépen kivitelezett, praktikus, agyagból készített használati tárgyak nélkül. A nyersanyag - az agyag - olcsó, mindenütt előfordul, a fazekas korong és a zárt rendszerű jól égető kemencék elterjedése után az ügyes kezű mesterek sok mindent el tudnak készíteni. Agyagból készültek gyermekjátékok, kultikus tárgyak (pl. istenszobrok - Venus), orsógombok, mécsesek, a háztartásban szükséges edények: korsók, kancsók, tálak, tányérok, fazekak, bögrék, poharak, fedők és szűrőedények. Az igényesebbek a más tartományokban gyártott luxus-edényeket, pl. terra sigillatákat, a trieri boroskészletet is meg tudták venni. (Ezzel együtt láthatjuk a tárgyak megbecsülését is: az eltört edény cserepeit kifúrták és fémmel összefoltozták vagy a már „megfoltozhatatlan" töredékekből orsókarikát készítettek.) Az agyag az építkezés területén is elsőszámú nyersanyag, belőle készülnek az építő-, padlóburkoló és tetőtéglák {iegulák és imbrexek), a fűtéshez szükséges, a meleg levegőt vezető speciális idomtéglák (tubus).