Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

A cigánykovácsok ügyes munkájukkal hamar a céhes mesterek versenytársává váltak, ezért rendeletekkel szabályozták tevékenységüket: javíthattak, régi szerszámból csinálhattak másikat, újonnan csak meghatározott tárgyakat készíthettek - fúró, fogas, csizmapatkó, nyerspatkó, szögek -, ami később a specialitásuk lett („cigányfúró", „cigányszeg"). Közülük kerültek ki legtöbbször a szegkovácsok, akik ácskapcsot, boronaszeget, patkószeget készítettek. De itt a Duna mentén legnagyobb számban hajószeget, a fahajók összeillesztéséhez szükséges iszkábát készítették. Híresek voltak a csobánkai és a pomázi cigány szegkovácsok. Vasból készültek a konyha felszerelési tárgyai, bogrács, lábas, serpenyő, mozsár. A gyári öntöttvas edények elterjedése kiszorította a cserépedényeket a konyhából, Szentendrén azonban a hagyományos szerb konyha tartozékaként az átlagosnál nagyobb számban vannak jelen a rézedények. A rézművesek a réz hidegen való megmunkálásával, kalapálásával alakították ki edényeiket, pálinkafőző fazekat, serpenyőt, bográcsot, kancsót. Rézműves tudomásunk szerint nem volt a városban, de a vásárokon, vagy a távolsági kereskedelem révén beszerezhetők voltak a rézedények. A kiállított edények vörösrézből vannak, pecsenye- és kalácssütő tepsik, serpenyő, szűrőedény van köztük. A sárgarézből készült csengők, csatok, gombok öntéssel készültek, leginkább rézműves cigányok munkái. A fémművesek között külön kell még szólnunk az ötvösökről, akiknek mestersége (használati és díszedénykészítés, öltözetkiegészítők, ékszerek) a XIX. századra szakosodott, és főként ékszerek készítésére. A Duna mentén jelentős ötvösműhelyek működtek, pl. Komáromban, Esztergomban, Vácon, Budán - ezek egy része, a kereslethez igazodva ún. parasztékszereket is készített rézből és ezüstből: fülbevalót, gyűrűt, karkötőt, fátyol és ruhatűket. Viselésükről keveset tudunk. Mind a női, mind a férfi felsőruházathoz tartoztak viszont ezüstgombok, szintén ötvösök készítményei. A kiEzüstgombok állítottak között van két szép ezüst filigránmunka. A csavart formájú mentegombok, pitykék olcsóbb változatai ónból, ólomból, pakfonból készültek. Az ezüstgomb vagyontárgy volt, szerepelnek a végrendeletekben, amikor a felsőruhát ezüstgombokkal vagy anélkül hagyják rokonaikra. A XVIII. századi előkelő viselet tartozéka volt az ezüstgomb, melyet nem a ruhára, hanem egy textilcsíkra varrtak, mellyel együtt kivehető volt. Madarász Mihály végrendeletében, 1769-ben felsorolja a fémből készült szerszámait, edényeit, s az értékesebb viseletdarabjait. „Házbeli ingó jószágom vagyon egy nagy Bagrács, két középszerű, és egy kicsiny, tizen-egy kapa, három csáklya, három keskenykapa, vulgo Budák, három krompli, két meczező kés, két kád mind össze három száz akóbul álló, vagyon üres hordóim, kilencz czin tányérom, egy czin tál, nyolez kanalak, egy asztalra való szőnyeg, egy pár pistol, tizenött zsákok, két fejsze, és egy középszerű, két ovit téli söveg, egy uj dolmány gomgok nélkül, más egy ovit dolmány tizen-négy pár ezüst gomgokra, egy vörös öv husz ezüst karikákra, két uj nadrág, egy hamu szinü uj mente tizenhárom ezüst karikákra, két uj nadrág, egy hamu szinü uj mente tizenhárom ezüst gombokkal, és ezüst ránczravalóval nyestél prémezett, egy sötét kék félviselt mente tizenöt ezüst gombokkal, ezüst