Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

lánczal, és megh aranyzott ezüst ránczravalóval, két zöld bunda egy ovit, másik uj rokara ..." ( Pest megyei Levéltár, V. 303. c. Fasc. 10. No. 160.) A város gazdagabb családjainak ebédlőasztalára nemigen került cseréptányér, valószínűleg fémből készült tányérokkal, tálakkal terítettek. Gyűjteményünkben ón (cin), ezüstözött fém (alpakka) és ezüsttárgyak is szerepelnek. Asztali edények A korabeli háztartások eszközeinek sokféleségére és sokszínűségére is felhívjuk a figyelmet. A kiállításon látható mozsarak funkciója azonos, anyaguk vas, bronz, réz, ott vannak a parasztság és a polgárság gazdagabb konyháiban. Legszebb, XVIII. századi darabjai a Héderváry-gyűjteményből származnak. Szintén e gyűjteményből való egy nagyon szép, domborműves díszű XVIII. századi asztali edény. A Schartner család hagyatékából származó fűszertartók és tojástartók a bécsi Bemdorfer Metallwarenfabrik termékei. Ezek már XIX. századbeliek. Külön kiemeljük azt a szép formájú kancsót, amelynek fedelén Szentendre város címerének báránya látható. A fémművesség emlékeit bemutató kiállítást a polgári háztartás e néhány, kiemelkedően szép használati tárgyával zárjuk. Szőlőművelés, borászat Szentendre természetföldrajzi adottságai - talaja, a vulkanikus eredetű andezittufa, és éghajlata - kedvezőek a szőlő- és gyümölcstermesztés számára. E tájon már a rómaiak termesztettek szőlőt az i. sz. IL—IV. században. Bizonyítják ezt az Óbudáról, Aquincumból, Leányfaluból és Szentendréről előkerült eszközök: szőlőkapák, irtókapák, kapásbalták és szőlőmetsző kések. Azt a tényt, hogy a rómaiak Szentendre területén szőlőműveléssel foglalkoztak eklatánsán bizonyítja a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén feltárt villa (villa rustica) leletanyaga. Az első lakóépület tulajdonosa (egyben építője) valószínűleg leszerelt katona (veteranus) volt, aki talán a közeli Ulcisia castrában (Szentendre) szolgált. Intenzív szőlőmetszésről tanúskodik a tüzelésre használt nagy mennyiségű elszenesedett venyigemaradvány a fűtőcsatornák nyílásainál (praefurnium), megpörkölődött szőlőmagvak, az-egyébként igen kevés tárgyi lelet között - két, csaknem ép szőlőmetsző kés és számos hasonló szerszám töredéke. A kiállítás a szőlőművelés eszközeinek bemutatásával kezdődik, a régészet emlékeitől kezdve a XX. századig láthatók a szőlő feldolgozásának és a borászatnak a tárgyi emlékei, írásos dokumentumai és képi megjelenítése. A földből előkerült munkaeszközök formája nagyjából olyan, mint amilyeneket a XIX. századig használtak a szentendrei gazdák. A szőlőművelés legfőbb eszköze a szőlőkapa. Formáját a talajadottságokon alapuló munkatechnika határozta meg, és később kistáji elterjedést mutat. A régészeti leletekből kerültek elő pajzs és háromszög alakú, lekerekített aljú (sarculum) eszközök. Az újkori budai- és váci kapa ugyanilyen formájú. Használták még az ún. szentendrei kapát, ami félkör alakú, legömbölyített hegyű, ezt a balkáni típust a betelepülők honosították meg. Az iriókapa vagy csákánykapa a hegyvidéki szőlőművelés eszköze. Ez a kombinált kapaforma is megvolt a rómaiaknál (ligo vagy marra), később kapásbalta, budák néven ismerjük. Kerültek elő a római korból szőlőmetsző kések (fal.x vinitoria)