Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)

Vasból készültek különféle háztartási eszközök (edények, kések), a ruházat tartozékai (csatok, karikák, csizmaszegek). A szentendrei római táborból és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén lévő villából kerültek elő a kiállításunkon bemutatott tárgyak: fejsze, fűrész, ösztöke, karika, nyílhegy, szegek, kulcs és kézművesszerszámok. Bronz hagymafejes fibula Az aranyat, ezüstöt és a réz ötvözésével előállított bronzot könnyebb volt megmunkálni a vasnál, ezért előbb terjedtek el és vált széleskörűvé a használatuk. Az arany és az ezüst nemesfémek: jól megmunkálhatok, de önmagukban, más fémekkel való ötvözés nélkül nagyon puhák, így nagyon könnyen deformálódnak és hamar elkopnak. E két fém csak kereskedelmi úton, vagy hadizsákmányként, esetleg a római birodalom által kivetett adó formájában került vidékünkre, általában már feldolgozott állapotban, nem nyersanyagként. Ugyanakkor a nemesfémből készült, tönkrement tárgyakat újra beolvasztották és feldolgozták. A fentiek miatt aranyból és ezüstből főleg ékszerek készültek a tehetősebbeknek - a szegényebbek számára az ékszerek és a viseleti tárgyak fő alapanyaga a bronz volt. Nagyrészt bronzból készültek a szentendrei későrómai temető fülbevalói, sima és állatfejes karperecei és a különféle fibulák is. Nagyon szépek a jól datálható, különféle méretű és díszítésű, ún. hagymafejes fibulák, melyek nemcsak a ruhát összetartó dísztűként funkcionáltak, hanem a katonaságnál rangjelző szerepük is volt. Bronzból készült még övveret és csat, hajtű és gyűrű, zárszerkezet és kulcs, bútort és ládikát díszítő veret is - ilyen került elő a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén lévő villából, de ókeresztény szimbolikája ládikaveretek voltak a későrómai temető egyik, a század elején feltárt sírjában is. (Ezt, és egy szintén Szentendrén előkerült bronz Venus-szobrocskát a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.) Ezüstből van a temető leletei közül egy pecsétgyűrű, egy hajtű és egy csüngő, aranyból pedig egy kék üveggyönggyel díszített fülbevaló. A szentendrei temetőbe temetkezett lakosság szegény volt, ékszerei is csak bronzból készültek, legfeljebb aranyozással utánozták a nemesebb anyagból lévő tárgyak csillogását. Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenünk, hogy a római birodalom pénzeit is aranyból, ezüstből és bronzból verték. Bár tudjuk, hogy a honfoglaló magyarság fejlett fémművességgel rendelkezett sem a népvándorlás korából, sem az Árpád korból nincsenek számottevő szentendrei emlékeink. A középkorból sem került elő sok fémtárgy, van közöttük nem kiállítható töredék. Azt azonban megállapíthatjuk általuk, hogy használatban voltak mindazok a vastárgyak, amelyeket a római korból már felsoroltunk. Fegyverek, a földművelés és az állattartás eszközei, a viselet tartozékai maradtak meg. Kiállítunk pl. csizmavasalásokat, kovácsolt sarkantyút, szerszámokat (fejsze, sarló). Bronzból készült a két súly, aminek a neve: lat. A török korból több bronzedény maradt ránk, egy részük öntött, másikuk már igényesebb, vékonyabb falú, kalapálással készült. A bemutatott edény barázdált peremű, a belseje ónozott. Az újkorból (XVII. századtól) bemutatott fémtárgyak a mesterség szakosodását tükrözik. A kovácsmesterek mellett szegkovácsok, cigánykovácsok is készítenek kisebb-nagyobb