Cs. Balogh Éva szerk.: Szentendre múltjából. A kerámia, az üveg- és fémművesség emlékei. Szentendre szőlő- és borkultúrája (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 1996)
nyersárut csiszolással, gravírozással formálták. Elterjedt az ólomüveg is. Az asztali készletek, palackok, tálak a korábbi használati tárgyból dísztárgyakká léptek elő. A kiállított, ólomüvegből készült, lapra csiszolt palackok és pezsgőspoharak a Héderváry villából származnak. A Schartner-család ebédlőjéből való az ún. bázikus készlet, amely fúvott és lapra csiszolt boros, likőrös, ecetes és olajos palackból áll, s az 1870-es években a bécsi Lobmeyr műhelyében készült. A múlt századi kancsók, gyertyatartók, bonbonierek mind a gazdag polgári háztartás tartozékai. Szép darab az 1860-as évekbeli fedeles ólomüveg serleg, amelynek érdekessége, hogy medalionjában Stéger Ferenc operaénekesnek szóló vésett ajánlás van. Megszaporodnak az utazásokról (pl. búcsúkról) haza hozott, feliratos emléktárgyak, főleg poharak. Az 1850-60-as évekből való az egyik: rézrubin színű alapra gőzhajó képét gravírozták. A másik emlékpohár fehér zománcfestésű. Fellelhetők a lakásokban üvegből készült kultikus tárgyak is. A „Jézus szíve" szobor préselt üvegből van, és 1880-90-es évekbeli cseh gyártmány. Meg kell említenünk a XVIII. századtól terjedő, vallásos témájú üvegképeket, melyek terjesztésében vándorárusoknak és a búcsújáró helyeknek volt elsődleges szerepük. A város római katolikus lakosságához csehosztrák termékek jutottak el, míg a szerbséget egy délvidéki műhely látta el üvegfestményekkel. Elsődlegesen díszítő funkciójúak a türelemüvegek, bár az üvegpalackba épített jelenetek leginkább vallásos témájúak. Specialisták készítették, és főleg a katolikus lakosság körében egész Magyarországon kedvelt szobadísz lett. Fémművesség Legősibb fémünk a réz és az arany könnyen megmunkálhatok, mert puhák - eszközkészítésre éppen ezért nem alkalmasak. A Kárpátmedencében a korai-vaskorban kezdődött a vastárgyak készítése. Az i.e. I. évezred fordulóján a korabeli kohókban a természetes légÖsztöke a római korból áramlat, vagy kezdetleges fújtatok segítségével állították elő a vasat. Fegyvereket, majd a mindennapi élet tárgyait (munkaeszközöket, a viselet kellékeit) is vasból készítették. A római korban már nagyon magas szintű volt a fémművesség: a mindennapi életben jól megmunkált, célszerű és esztétikus, vasból, bronzból, ezüstből és aranyból készült tárgyak voltak használatban. A vastárgyak az élet minden területén megtalálhatóak voltak: mind a katonai, mind a polgári használatban. Természetesen a fegyverek nagy része is vasból készült: nyíl- és lándzsahegyek, kések, tőrök, kardok, pajzsdudorok, sisakok és páncélok. (A díszfegyverek anyaga továbbra is a bronz.) A mezőgazdasági eszközök közül a földműveléshez szükséges szerszámok (az eke, csoroszlya, ösztöke, ásó, kapa, kasza, sarló, különféle vasalások, láncok és karikák), a szőlő- és gyümölcstermesztés (csákány, fűrész, balta, szőlőmetszőkés), a halászat (horgok, szigonyok), az állattartás (vakaró, kolomp, olló), a szállítás (szekér és kocsivasalások, kerékabroncsok, lószerszám részei) mellett az ipar (pl. bányászat, fém-, fa- és bőrmegmunkálás) szerszámai is vasból készültek. Ekkor már az erős igénybevételnek kitett részeket, pl. a fegyverek és szerszámok élét acélszalaggal erősítették meg. Vas az anyaga az épületek tetőszerkezetét rögzítő különféle szegeknek, az ajtók és ládák pántjainak, zárjainak és kulcsainak, néha díszítő véreiéinek is.
