G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK

György sokat buzgólkodott kedvenc tanára, Hermann Egyed A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig című művének kiadása érdekében.

21

0 Évtizedekkel később is versírásra ösztönözte gimnáziumi tanárainak emléke, illetve a hiányuk: A tantestület föloszlatása Tudod, mit gondoltam ma éjszaka, az első kurta álom után, mikor az ember fölriad a csöndre: arra, hogy nem jár több autóbusz a ház előtt? Két álom közt, ebben az alig öt vagy tíz perces (talán csak másodperces) ébrenlétben azt gondoltam: nincsenek már tanáraim. S ez döbbenetes volt. Egy pillanatra (mielőtt a második álom mindent elsöpört) egy pillanatra, mondom, valami képtelen kietlenséget éreztem. Ültem a tágas, a réginél valamicskével tágasabb osztályteremben, egymagam a régi padban, előttem kikészítve könyveim, füzeteim, a tízperc végetért, nézem a zöldre mázolt ajtót, s a dermesztő csöndben várom, hogy valaki belépjen. És nem lép be senki. Elmarad az óra, még csak helyettest se küldenek. Majd mintha csöngetnének, s megint ott ülök a padban, várok, néma csöndben, és megint nem jön be senki. Aztán, már a negyedik vagy ötödik órán, lassan derengeni kezd bennem valami. Kezdem sejteni, hogy hiába várok. Nincsenek tanáraim, nincs többé, aki bejöjjön. Valahol talán ki is függesztették, hogy a tanári kar föloszlott, csak most se néztem meg a hirdetőtáblát. Hiába is halogatom a dolgot, most már igazán nem tehetek mást: nekem is előbb-utóbb ki kell iratkoznom ebből az iskolából.

21

1 210 Kertész István: ..Iparkodtam jó magyar emberré lenni." Hermann Egyed. In: A Gödöllői Premontrei Gimnázium és az Öregdiákok Egyesületének 3. Emlékkönyve: 1. kötet: Tanáraink. 50. 211 Gödöllői Premontrei Öregdiákok Egyesületének Hírlevele, 1991/1. 2Q2