G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 5. MINORITA ÉS PREMONTREI DIÁKOK
Az alkony éve című regényében Gödöllőt helyszínként szerepelteti. A főszereplő, Szabó Miklós tíz-tizenkét esztendős korában a szüleivel járt egyszer Gödöllőn, s kellemes emlékei maradtak a településről. Hatalmas szállót, pompás teret, előkelő várost őrzött meg gyerekkori emlékezete. Mindig ügy gondolt Gödöllőre, mint a többi jó hírű, patinás külföldi nyaralóhelyre, mint Badenra, Ischlre vagy Marienbadra, amelynek előkelő, kissé unalmas hangulatában egymásra talál az arisztokrácia és a szerény polgárság. E kellemes emlékek hatására felnőtt korában egyszer elhatározta, hogy Gödöllőn tölti a szabadságát. Ekkor persze csalódást okozott neki a város, nem azt találta, amit várt. „Első érzése, amint kora délután végigbaktatott a városkán, a csalódottság volt. A tér kopaszodó akácaival szegényesnek hatott, szélén félénken lapultak a házak, az óránként elcsörömpölő villamos szomorú visszhangot vert köztük, s a park fölött időnként végigcsapott a tehervonatok csüggedt sípolása. Az évek folyamán mintha a királyi kastély is összezsugorodott volna, roppant palotára emlékezett, s nem talált, csak tágas nyaralót, csukott zöld zsalugáterokkal. A göcsörtös gyökerek közt halott leveleket hintáztatva siklott tova a Rákos, ezt is nagyobbnak képzelte. Túl a partokon széles, enyhén kaptató üt vezetett az állomáshoz, mely előtt állandóan egy-két igáskocsi meg egy ütött-kopott bérautó rostokolt, ennek az útnak az aljában is patak csobogott, habot verve a zsilip lécei közt, a mocskos tajték hátán elrongyolt levelek szikkadtak. A szálló még sárgább volt, nemrégiben mázolhatták be újonnan, ablakai vakon bámészkodtak a térre, melynek fáin túl, a tar ágakon át, a mozi sivár, szürke, földszintes épülete látszott, s mellette jobbról is, balról is boltok: fakó, unalmas vidéki szatócsüzletek. Csak az erdő volt szép, a roppant rengeteg, mely körülölelte a várost, sárga, vörös, barna áradatával hömpölyögve a hegyoldalakon - az erdő, mely valósággal lezúdult a rendetlen utcákra, szétszórva a házakat s itt is, ott is szigeteket formálva köztük: parkokat, kerteket, ligeteket." 21 2 A sárga szálló a Hamvayküria épületében működött 1916-ig, az Uránia mozi pedig a Szabadság térnek körülbelül azon a részén állt akkor, ahol ma az OTP van. Aztán különböző helyszínekre viszi szereplőit az író, a Gizella fürdőhöz, a síneken túl a besnyői völgybe, a ma már nem létező százados hársfasoron át a barokk templomhoz. Az író érzékletes leírásának köszönhetően megelevenedik előttünk a 19. és 20. század fordulójának kisvárosa, s úgy érezzük, hogy szereplőivel együtt mi is ott sétálunk a régi Gödöllő fái alatt. 212 Rónay György: Az alkony éve. Bp., 1981.180-181. Rónay György idős korában 2Q3
