G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)

III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 4. SZERKESZTŐK

III. Mért volna jó elébed ájtatosan Letérdepelni s minden vétkemet Meggyónni bízón, őszintén neked Úgy érezni, magam tisztára mostam. S ha kezeid, e gyógyító kezek Megsimogatnák egyszer homlokom, Mért, hogyha ezt csak el is gondolom, Könnyezni kezdek, mint egy kis gyerek. Szoknyádnak ráncát fogni mért kívánom, Hogy mint bűnét bánt, megfeddett s kezes Rossz gyereket szeress és elvezess A boldogság felé e bús világon? Ha véled vagyok sehol sem találom Fáradt, fanyar, rossz mai magamat S a kínt, melyet sok csúf vágyam ad, Megejt egy ártatlan bolondos álom. Szent gyermekálom: a fehér, naiv Gyerekkor, melytől szökve messze ment Tékozló szivem, engem hűtelent És visszavágyót, megszán s visszahív. S ilyenkor egy szelid csókot szeretnék Lehelni rád s öledbe hajtani Fejem s felnézve rád sóhajtani: Óh hogyha a kisfiad lehetnék. Első eszperantó nyelvű verskötete 1921-ben jelent meg Mondo kaj Koro (Világ és szív) címmel. Az 1931-ben megjelent Strecáta Kordo (Feszített húr) című verskötetét a klasszikus eszperantó költészet kezdeteként értékelik. Ő dolgozta ki az addig hiányzó eszperantó verstant, melynek segítségével a nemzetközi nyelv költészete technikailag egyenrangú lett a nemzeti nyelvek költészetével. Néhány verséhez maga komponált zenét. Versei közül többet nemzeti nyelvekre (angol, cseh, finn. francia, gall, holland, katalán, kínai, lengyel, magyar, román, orosz, svéd, vietnami) is lefordítottak. Kalocsay verseiben - megszólaltatva az általános emberi érzéseket (öröm, fájdalom, bizakodás, reménytelenség, szerelem) - jól használja az eszperantó nyelv hajlékonyságát, gazdag kifejező képességét. 25Q