G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn (Gödöllő, 2013)
III. A HORTHY-KORSZAK 1920-1945 - 3. MÚZSÁK
egymással, öltözködésben és viselkedésben is nagyon hasonlítottak egymásra. 8 4 Héderváry Böske 1929 augusztusában több levélben is beszámolt az akkor éppen Berlinben élő Reinitz Bélának gödöllői nyaralásáról. Az egyik levelet a Gellért Szálló levélpapírján írta, Pesten kezdte, majd Bécsben folytatta: „Édes, drága Prutyim! Ez a terrorista Adél levitt magával Gödöllőre, s miután rossz bőrbe[n] vagyok, ott lefektet, s mint egy gyereket ápolni fog! Én nehezen mentem bele, de annyira fáradt vagyok, hogy autón megyünk, A szobalány nem kerül pénzbe, hát lemegyek pihenni. (...) Anyukádat kihozatom Gödöllőre, hogy lássam. Adél, tudom, mindent elkövet, hogy felhizlaljon, s rendbe hozzon, hát megpróbálom! (...) Ha látom, hogy elég, Annával iratok egy levelet, s hazahozatom magam. Prutyim, édes, írj oda: Erzsébet királynő [sic!] üt, Gödöllő, Diósy." Egy másik, datálatlan levelében már bizonyos távolságtartással és nem éppen a rajongás és elégedettség hangján számol be a gödöllői kiruccanásról: „Édes drága jó Pupikám! Hazajöttem szerencsésen a gödöllői rabságból, s örömmel vagyok itt, s új erővel kezdem meg a munkát, nekem Gödöllő jót tett, Dodó, Adél jók voltak hozzám, fizették utamat és etettek, de ezzel a beteg nővel nem lehet bírni! Valami rémes, reggeltől estig őrjöng, üti a cselédeket, Dodóval káromkodik, szidja a testvéreit, és úgy fél tőle mindenki, mint a tűztől! Én csak úgy jöttem ki vele, hogy hallgattam, mert ott beszélni sem szabad. Abba[n] a paradicsomba[n], ahol álomszerű a környezet, nincs egy mosoly, nem hallasz kacagás[t], remeg a kastély - úrnőjétől, mert olyan, mint egy átok a házon! Úgy hogy daczára [sic!] hogy mindenem megvolt, még Margitot is kihozta nekem, fellélegzettünk, mikor elmentem! De viszont kiettettek [sic!] és én újult erővel kezdek dolgozni, boldog vagyok a 2 szobámmal, s nem cserélek sem a gödöllői kastélylyal [sic!], senkivel a világon! írtam Adélnak: egy meleg levelet, engem tűr meg, azt mondja, egyedül a világon, no de én nem akarok nála többet levizsgázni! No majd sokat eltraccsolok neked, ha össze kerülünk! Drága Pupim, ez a nő Pali tőled egy kártyára [sic!], levelednek is örült, hát muszáj, hogy megeressz egy levelet, melyben megköszönöd a jóságukat hozzám, hogy egy egészséges Böskét csináltak belőlem! Anyádnak is jó lesz, mert ha nem bolondok, jók az emberhez, s most bizonyára átmegy Anyádhoz, kinek bemondtam, jobb, ha a nő jön hozzá, mert ott nem bírná ki a veszekedéseket hallgatni." 8 5 84 Flórián László-Vajda János: Reinitz Béla. Bp. 1978. 116-117. 85 Héderváry Erzsébet levelei Reinitz Bélának. /1929 nyaral Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattár V. 5236/3/177, V. 5236/3/150 234
