Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)

Pálosi Judit: Ferenczy Noémi a pálya kezdetén

70 Pálosi Judit Ferenczy Noémi a pálya kezdetén A Gödöllői Városi Múzeumnak A gödöllői szőnyeg 100 éve című kiállításához kapcsolódó konferencián és tanulmánykötetben a pályakezdő Ferenczy Noémi alkotói képét rajzolom meg. Ennek a Nagybányán indult művészi pályának a kezdete esik egybe a gödöllői telep működésével. A gödöllői művészek munkásságával párhuzamosan, de attól függetlenül bontakozott ki, s emelkedett európai rangra egy művészcsaládban született, Európa múzeumain nevelkedett, egyéni utat választó tehetség. Huszonhat esztendős volt Ferenczy Noémi, amikor 1916-ban - apja és testvérei védőszárnya alatt — először lépett közönség elé az Emst Múzeumban, a Ferenczy család gyűjteményes kiállításán. Mindössze négy évvel korábban dőlt el, hogy egyáltalán művészi pályára lép. Előtte arról, hogy milyen fajta tanulmányokat folytasson a tizennyolc éves nagyleánnyá serdült Noémi, hogy külföldi divatszalonokban varrni tanuljon, a családi tanács döntött. Négy évvel később azt, hogy művészi pályára lép, önállóan, ö maga határozta el. A Szentendre, majd München után Nagybányán megtelepedett festőművész házaspár, Fialka Olga és Ferenczy Károly fiai, Valér és Béni évekig magántanulók voltak, akik évente vizsgát tettek a város gimnáziumában, s csak a felsőbb osztályokban látogatták az iskolát. Béni ikertestvérének, Noéminek rendszeres tanulását édesanyja irányította. A Matejkó-tanítvány festőművész, aki művészi tanulmányait később Bécsben, az Akadémián folytatta, a komoly irodalmi műveltségű Fialka Olga alkalmas volt erre a feladatra, s gyermekei hálás visszaemlékezései alapján azt is feltételezhetjük, hogy a szerzett ismeretekhez empátia és jó pedagógiai érzék is társult. Róla Lyka Károly ilyen jellemzést hagyott ránk: „Magasrendű intellektuális művészeti életet élt, sokféle nyelvismerete révén otthonos volt a Nyugat klasszikusaiban és modern nagyságaiban, a hétköznapi banalitások meg sem érintették, nagy és leszűrt kidtúrája önálló ízlésre, ítéletre, világszemléletre képesítették, és egyben jogosították is."

1 Ferenczy Károly emberi és művészi egyéniségének hatása ugyancsak jelentős volt, és családjától való gyakori távolléte ellenére is határozottan érvényesült. Mint a gyermekei emberi és művészi fejlődését egyaránt érdeklődve figyelő, s annak tudatos irányításában rendszeresen részt vállaló apának a szerepe családtagjainak írt levelein keresztül bontakozott ki. „...homogén művészi légkörben nőttünk fel— írja Noémi évtizedekkel később unokahúgának — Béni érettségi vizsgája után éveken át külföldön voltunk, telenként 6-8 hónapig. Béni akadémiákra járt, én csak múzeumokat látogattam, és soha nem jártam művészeti iskolába"

1 „Firenzébe kerültem legelőször, ott hat hónapig semmi mást nem csináltam, csak múzeumokat néztem. Ott legjobban Signorelli tetszett, Botticelli is, de Giotto talán mégis legjobban. Ez 1908-ban lehetett."- áll Tolnay Károlynak írt visszaemlékezésében, majd így folytatja: „Firenze után egy télen Münchenben voltam, ott kezdtem a varrást, illetve szabást tanulni. Aztán egy divatszalonban dolgoztam Bécsben, varrónő akartam lenni. Ilyen irányú tanulmányok miatt Párizsba jutottam 1912-ben, de ott nem is próbálkoztam már a varrással, elmentem a Gobelin Manufaktúrába azzal a szándékkal, hogy szőni tanuljak. De nem tetszett, amit ott csináltak és ezért felhagytam ezzel a tervvel. Félévig csak múzeumokat néztem, csak a korai olaszokat néztem mindig újra, később a korai francia gobelinekhez jártam (...) és gyors elhatározással visszamentem fél év után a Gobelin-be. Szövőszéket csináltattam és órákat vettem szövésből. '

5 Ferenczy Noémi tehát huszonkét évesen, 1912-ben kezdett ismerkedni a szövéssel, s 1916-ban, azaz négy évvel később, az Ernst Múzeumban, hat saját maga által tervezett, saját kezűleg szőtt kárpitot mutatott be a Ferenczy család gyűjteményes kiállításán. Közülük négynek mára nyoma veszett, kettő azonban megvan, féltett kincse az Iparművészeti Múzeumnak. Az Ernst Múzeum kiállítási katalógusa méreteket sajnos nem közöl, de a két meglévő mű nem kicsi. A Teremtés 223 x 219 cm, a Vénusz születése 163 x 132 cm, s ha a többi megszövött mű kisebb, akár jóval kisebb is lenne emezeknél, akkor is hatalmas alkotó energiák felszabadulását tanúsítja a hat megszövött kárpit. Mekkora akarás kellett ehhez! 1 Lyka Károly: Ferenczy Károlyné Fialka Olga. Magyar Művészet, 1930 VI. évf. 647. 2 Ferenczy Noémi levele Rose Viebrocknak, Ferenczy Bénileányának, 1948. febr. 20. A címzett tulajdona. 3 M.D.K. — C.-L-10/2324. 1-11