Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Benkó Zsuzsanna: A hagyomány fonala- A Cennini Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok
A hagyomány fonala — A Cennitii Társaság és a Céhbeliek kiállításain szereplő kárpitok 59 A Tom the Rhymer gobelin Tom the Rhymer (Rímfaragó Tamás, Versmondó Tamás), másnéven True Thomas (Igaz Tamás, Jó Tamás) azaz Thomas of Erceldourne a legenda szerint a skóciai Erceldourne, a mai Earlston területén született nemesúr volt, akit a tündérkirálynő magával vitt Tündérországba. A történet szerint a királynő úgy szerzett hatalmat Thomas fölött, hogy megcsókolta őt, így hajtva hétévnyi szolgálatba a férfit. Mint a legtöbb mesében vagy legendás történetben, a hetes szám itt is mágikus jelentőséggel bír - hét évig kellett Thomasnak a tündérkirálynővel maradnia, és csak ezután térhetett haza saját otthonába. 3 8 Thomas a hét év elteltével búcsúajándékot kért a tündérkirálynőtől, aki felajánlotta neki a költészet és a jövendőmondás képességét. Thomas ezután híres jövendőmondóvá vált, akinek a hagyomány szerint sosem hagyta el hazugság a száját. A skót balladát később a német Theodor Fontane (1819-1898) dolgozta fel versben. A szőnyegen szereplő jelenet többé-kevésbé mind a skót ballada, mind a német feldolgozás szövegének megfelel. A csengettyűs sörényű, fehér lovon ülő tündérkirálynőt térdre ereszkedve szólítja meg a főhős. A háttérben egy várkastély — Ercildounre - látszik, de szerepel a Huntlie patak és egy hárfa is a szőnyegen. A mára már jelentőségteljesen megfakult szőnyegen a skót balladának megfelelően a Tündérkirálynő ruhájának színe valószínűleg zöld volt (ezzel hangsúlyozva a természettel való szoros kapcsolatát): „Szoknyája fűzöld selyem volt, /Köpenye finom bársonyból varrott". 3 9 A színpompás virágokkal kiegyensúlyozott jelenet kerete egy kottával és összekomponált violinkulcsos motívummal ellátott bordűr, amelyen feltűnik a főhős és a történet azonosítására szolgáló cím is. A szőnyegen látható NSE jelzés Nagy Sándor és feleségének, Körösfői-Kriesch Laurának egyesített jelzése, amelyet kiegészít a gödöllői szövőműhelynek a Körösfői-Kriesch halálát követően használt keresztespók jele. 4 0 Mivel ezt a jelet csak 1920 után használták, és a Tom the Rhymer a Céhbeliek 1924-es kiállításán már szerepelt, a szőnyeg minden kétséget kizáróan 1920 és 1924 között készült. 41 A történetből ihletet nyerve Johann Karl Gottfried Loewe (1769-1869) szerzett zenét a balladához, amely felveti az egyelőre megválaszolatlan kérdést, hogy vajon a kárpiton szereplő kotta dallama megegyezik-e Loewe művének dallamával? Szöveg tekintetében valószínűbbnek tűnhet hogy Nagy Sándorék a német feldolgozást ismerték, nem a 14. századi balladát. Erre szolgál bizonyságul a háttérben a várkastély szerepeltetése, és az a tény, hogy a német szövegben nincs meghatározva a Tündérkirálynő ruhájának színe. Viszont az angolszász preraffaelita művészek munkáinak közvetett ismerete és a különféle nemzetek (közöttük természetesen és elsősorban a magyar) népköltészete és mondái iránti rajongásuk felvetik az utóbbi lehetőséget is. Erre a nemzeti-romantikus érdeklődésre szolgálnak illusztrációul a magyar ballada- és mondavilágot ábrázoló szőnyegek, például Nagy Sándor Toldi (1917) és Ildikó (1909 előtt) kárpitja, Undi Mar iska A csodaszarvas vadászata (1905 körül) valamint Diósy Antal Kádár Katája és Kőmíves Kelemenné je is. Más nemzetek mondavilágának ábrázolása is kiemelt szerepet játszik a figurális gobelinek témaválasztásában, gondoljunk csupán Nagy Sándor Sakuntala (1909 előtt), Körösfői-Kriesch Aladár Kasszandra (1908) vagy Remsey Jenő Secherezádé terveire (1938 előtt). 4 2 A Céhbeliek kiállításai közül az 1924-es bizonyult az utolsónak, ahol szerepeltek kárpitok. A több mint száz fősre duzzadt társaság továbbra is rendezett önálló kiállításokat, 1926-ban, 1932-ben és 1934-ben, mindannyiszor a Nemzeti Szalonban, és részt vettek a Műcsarnok közös kiállításain is 1924-ben, 1927-ben és 1932-ben, a Kéve, a Benczúr-Társaság és más rangos egyesület mellett. 4 3 Ugyan pontosan nem tudni, mikor szűnt meg teljesen a társaság működése, a Körösfői-Kriesch életrajzát író Dénes Jenő 1939-es könyvében még aktívként jellemzi a Céhbelieket. 4 4 A magas színvonalú gobelinszövés ekkorra már elvesztette kizárólagos iparművészeti jellegét és jelentőségét, mind a Céhbeliek, mind a Cennini Társaság tevékenységében. A szőnyeg-háziipar az 1920-as években újfent fellendült, aminek okai 38 Több a Tom the Rhymeénez hasonló történet él a skót balladakörbcn, melyeknek legjellemzőbb része a csodálatos újjászületés avagy a hosszú távollét utáni visszatérés toposza, és a történetek legtöbbjében hárfa is előfordul. Bruce Buchan (ed.): A Scottish Ballad Book. Routledge & Kegan Paul, London and Boston, 1973. Introduction, 5. 39 A skót balladát, Theodor Fontane versét valamint ezek fordítását lásd a mellékletben. 40 Körösfői-Kriesch Aladár halála után, 1920-ban, az Iparművészeti Iskola tanműhelyeként is működő Gödöllői Szövőműhely az iskola vezetését Nagy Sándorra és feleségére bízta, akik a műhely munkáit ettől kezdve keresztespók jelzéssel látták el. László Emőke: Képes kárpitok az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében II. Budapest, 1989. 34. 41 A gobelint a KÖH Műtárgyfelügyeleti Iroda 2006-ban kvalitásbeli értékei és készülési körülményeinek ismerete miatt védetté nyilvánította. Buzinkay Péter: Műtárgyaink védettségéről - a hivatalból. Reflex. Artmagazin 2007/1. V. évf. 16. 42 Őriné Nagy Cecília: A gödöllői szőnyeg 100 éve. 2007. Gödöllő, 24., 45., 92. (58). 43 A Céhbeliek hatodik kiállításának katalógusa, Nemzeti Szalon, 1926.; Elek Artúr: A Céhbeliek. Nyugat, 1926., ó.szám, Figyelő.; n.n.: A Céhbeliek. Magyar Művészet 1926, II.évf., 47-48., 129. o.; A Céhbeliek hetedik kiállításának katalógusa. Nemzeti Szalon, 1932.; dr. Jajczay János: A Céhbeliek kiállítása. Képzőművészet, 1932. máj. VI. évf., 50. sz. 105-106. n.n.: A Céhbeliek. Magyar Művészet, 1932. 83., 196., Farkas Zoltán: Kiállítások. A Céhbeliek. Nyugat, 1934., 4.szám, Figyelő.; n.n.: A Céhbeliek. Magyar Iparművészet, 1934. 22-23.; Boross Mihály: A Céhbeliek jubiláris kiállítása. Képzőművészet, 1934. VIII.évf., 40-41.; n.n.: A Céhbeliek. Magyar Művészet, 1934., 47.; Az 1927. évi Tavaszi Kiállítás tárgymutatója. Műcsarnok, 1927. 44 Dénes Jenő: Körösfői-Kriesch Aladár. Budapest, 1939, 121.
