Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Fábián Balázs: Fejfák a gödöllői művésztelep alkotásain
48 Fábián Balázs egy vastag deszkából fűrészelték volna ki a sírjelet. A törzs felső részén látható a Toldi felirat. A szövegrész fölött nincs eresz, amely minden feliratos fejfa elengedhetetlen kelléke volt, mert ez védte az írást az időjárástól. Ezután kezd tagozódni a fejfa, a felső részén. Kétoldalt mint két szarv emelkedik ki a díszítés, középen pedig oszlopként nyúlik felfelé a fejrész. Az oszlop viszont már inkább a körbefaragott technikával készült gombosfákkal mutat rokonságot. A díszítőelemek közt két gomb is felfedezhető. A fejrész fölső egyharmadánál két nyúlvány áll ki a fejfából, ami szintén idegen a magyar fejfakultúrától. Az oszlop fölső részének záróeleméből nő ki a két farkas, melyeket Toldi tart a kezében. A fejfáról így elmondható, hogy fejfamotívumok felhasználásával, de saját elgondolás alapján készült sírjel. A Szarvasok szőnyeg Az iparművészetben fontos szerepet töltött be a szarvas, mint jelképpé egyszerűsödött mondai elem. A szarvas volt az egyik olyan motívum, amely a régit és a népit is magába foglalta. Éppen ezért számos gödöllői alkotásnak lett főalakja. Körösfői-Kriesch Aladár Szarvasok 5 3 című, 1913 ban készült munkáját is a csodaszarvas legenda ihlette. A kárpit középpontjában két, fejét fölszegő, figyelő szarvas áll. Mögöttük két fejfa, fölöttük az égen hold és csillag. A fejfák és a háttér geometrikus formái kiemelik az állatok agancsának szép vonalát. A szőnyegen a szecesszió jellemző színei: halványlila, rózsaszín és világoskék dominálnak. 5 4 Körösfői-Kriesch Aladár szőnyegének fejfáival hasonló a helyzet, mint Nagy Sándor Toldi sírjelével. Ez a kompozíció is a képzelet szüleménye, azzal a különbséggel, hogy a Toldi létező fejfamotívumokból építkezik. Ezzel ellentétben a Szarvasok fejfái teljesen idegenek a magyar fejfakultúrától. Mindkét fejfa földből kibújó részén azonnal elindul a kisebb nagyobb, tömörebb és lazább fűrészfogakhoz hasonlító díszítés. Az oszlop gúla, esetleg kúp alakban végződik. A fejfák mérete a szarvasokhoz viszonyítva nagy. A magyar nyelvterületen használt fejfák mérete többnyire 1-1,5 m közt változott. Előfordultak ennél magasabb fejfák is, de nem ez volt a jellemző. Tehát, hogy a Körösfői-Kriesch Aladár által fölhasznált fejfák a magyar nyelvterülethez kevésbé köthető, geometrikus formájukkal a műhöz tökéletesen illeszkedő oszlopok. Elmondható tehát, hogy a gödöllői művésztelep alkotói tökéletesen ismerték és használták alkotásaikon a magyarországi fejfák több fajtáját is. Hol eredeti környezetükben, hol abból kiragadva, saját kompozíciójukban tűnnek fel ezek a sírjelek. Kevés esetben fordul csak elő, hogy a művön szereplő fejfát nem tudjuk sem településhez, sem tájegységhez kötni. 53 Melléklet. A képes kárpitok jegyzéke. 94. 54 Gellér Katalin, Keserű Katalin: A gödöllői művésztelep. Budapest, 1987. 212. László Emőke: Kárpitművészet Magyarországon a kezdetektől Ferenczy Noémiig. In: Kárpitművészet Magyarországon. Magyar Kárpitművészek Egyesülete, (szerk.): Dobrányi Ildikó - Schulcz Katalin. Budapest, 2005. 25.
