Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Fábián Balázs: Fejfák a gödöllői művésztelep alkotásain
46 Fábián Balázs Magyarókerekei fejfa Zsoboki fejfa Magyarbikali fejfák Magyarbikali fejfa sírhalom közepén áll, törzsén felirat nem látható. Fejrészét két egymás fölött lévő geometrikus csillag díszíti, melyek tetejét gomb, süveg vagy korona zárja le. A záródísz már mutatja, hogy a sírban férfit hantoltak el. A gombból nő ki a jellegzetesen kalotaszegi háromág. A fejfa tetejébe tűzhető háromágú fa más néven háromág - egyedül Kalotaszegen található meg a magyar nyelvterületen —egy virággal befont zöld ág, amelyet a temetési menet elején vagy a koporsó előtt vittek. A dísz korona szimbólumnak is tekinthető, a vitézi temetésnél használt kopjához hasonlóan a sírba tűzték, ezesetben a fejfa tetején kialakított lyukba helyezték. A háromágú fát szokták még „engem ne felejts"-nek, vagy „szentháromság"-nak is hívni. 4 0 A fejfába illeszthető háromágú fát mindig hajadon leányok kötötték. A munkát a halottas ház udvarán végezték. Alapanyagául a legtöbb esetben kőrisfa szolgált, mert ennek voltak szép elágazásai. A fa felső részét bevágták, majd spárgával kötötték össze, hogy szilárdabban álljon rajta a virágbokréta. A bokrétához szükséges virágokat a falu kertjeiből szedték össze. Erre a célra mindenki szívesen adott. A virág általában szappanvirág, kardvirág, mályvarózsa, csíkos fű, viola volt. Ezeket kötötték egybe különböző örökzöld növényekkel. Sárga színű virágot soha nem kötöttek a háromágba, mert azt románosnak tartották. Virágok mellett szalagokat is helyeztek a fára. Télen, amikor nem voltak virágok, tollakkal, papírrózsákkal és örökzöldekkel díszítették az ágakat. Az elkészült fát a lányok bevitték a halottas házba, és a koporsó végén, a halott fejénél az ágyba szúrták, esetleg mellé a padlóra állították. A háromágú fát a sír hantolásakor illesztették a fejfába. A fejfára főleg gyermek vagy ifjú halott esetén koszorút és virágokat is helyeztek. 4 1 A szőnyegen a fő motívum mindkét oldalán a temető többi fejfája látható. Ezeknek egy része megtalálható Malonyay kalotaszegi kötetében. Ennek alapján már azonosíthatóak a települések - mint például Magyarbikal, Magyarókereke és Zsobok - ahol az eredeti sírjelek találhatóak voltak. 4 2 A többi fejfa formáját és kidolgozottságát tekintve szintén kalotaszegi. A fő motívumként használt fejfához hasonló sírjel látható a Malonyay-kötet egyik színes képén. Ebben az esetben azonban a település megjelölése elmaradt, csak kalotaszegi temetőként van jegyezve. 4 3 A kötetben látható fejfa annyiban különbözik a szőnyeg motívumától, hogy a háromág itt virágos díszítést és egy virágkoszorút kapott, egyébként mindkét fejfa díszítése és beosztása hasonló. A szőnyeg, háromággal díszített fejfája felett köröző ragadozó madarak a kompozíciónak komor hangulatot adnak. Ez a hangulat a sötét színek használatában is tükröződik, mint a barna, kék, kékesszürke és acélszürke. Ezek a színek mind későőszi vagy téli hangulatot idéznek. Ezt bizonyítja a háromág díszítése is. Csak télen kötöttek az ágakra madártollakat, amikor friss virágok hiányában nem lehetett mással díszíteni. Minden más esetben színes virágok kerültek volna az ágakra. Az itt felsorakoztatott példák alapján kimondhatjuk, hogy Körösfői-Kriesch Aladár nemcsak pontosan ismerte a kalotaszegi népszokásokat, hanem pontosan alkalmazta is fent említett művén. 4 4 Kalotaszegi temető Dél-dunántúli jellegű fejfák A Nagy Sándor alkotásain lévő fejfák leginkább a Dél-Dunántúlon, ezen belül is a Baranyában készített táblás fejfákra hasonlítanak. Az In memóriám Körösfői-Kriesch Aladár 9''(rajzának hátterében látható egy templom, kis temetővel. A templom tornya inkább a kalotaszegi tornyokra hasonlít, de a sírjelek kétségkívül baranyaiak. Közülük több 40 Nóvák László Ferenc: Fejfa monográfia. Nagykőrös, 2005. 96. 41 Csete Balázs: Temetés a kalotaszegi Nyárszón. In. Ethnographia. 1942. 202-206. 42 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. I. kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 262, 264, 270. 43 Malonyay Dezső: A magyar nép művészete. 1. kötet. Budapest Franklin-Társulat 1907. 253. 44 László Emőke: Kárpitmüvészet Magyarországon a kezdetektől Ferenczy Noémiig. In: Kárpitművészet Magyarországon. Magyar Kárpitművészek Egyesülete, (szerk.): Dobrányi Ildikó - Schulcz Katalin. Budapest, 2005. 25 Oriné Nagy Cecília: Ornamentika, ornamentikaváltozás a gödöllői szőnyegeken. In: Ornamentika és modernizmus. (szerk.): Szikra Ágnes. Ernst Múzeumi Füzetek 2. Budapest, 2006. 35. 45 Magyar Iparművészet, 1922.42. Nagy Sándor: In memóriám Körösfői-Kriesch Aladár. Magyar Iparművészet, 1922. 42.
