Öriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői szőnyeg 100 éve - Tanulmányok a 20. századi magyar textilművészet történetéhez (Gödöllő, 2009)
Prékopa Agnes: Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében A tanműhely szerepe és lehetőségei az oktatási struktúrán belül
Művészetpedagógia és szemléletformálás az Iparművészeti Iskola tanműhelyében 15 megfogalmazott elvek közül igen sok alkalmazható a „képszőnyeg" műfajára is. A Körösfői-Kriesch Aladár által képviselt szemlélet pedig a későbbiekben olyan módon folytatódott az Iparművészeti Iskola oktatásában, hogy 1937-ben egykori tanársegédje, Leszkovszky György került a díszítő festészeti szakosztály élére. A gödöllőiek köréhez tartozó iparművész-növendékek közül kevésnek a neve ismerhető, a nevekhez pedig többnyire nem sikerült műveket kapcsolni. Ezek között a hallgatók között meg kell említeni az 1916-1921 között textil szakot végző Vandrák Irént, aki tanulmányai befejeztével még egy tanévet töltött szaklátogatóként - az Iparművészeti Iskola oktatásának keretei között - a gödöllői tanműhelyben, valószínűleg a Kriesch által megfogalmazott módon: „felette kívánatosnak látszik, hogy legalább egyes tehetségesebb növendékek még egy hatodik évet is tölthetnek (talán bizonyos kedvezményekkel) az iskola keretében"* 1. A fotókról, írott forrásokból ismert nevek közül az anyakönyvek adatai szerint az Iparművészeti Iskola textil szakos hallgatója volt még Bahr Ilona 3 3, Murányi Mária 3 4 és Országh Ilona. 3 5 Az 1918-ban indított síkdíszítő osztályban a hímzés, szövés, batik, csipke, üvegfestés, linómetszés, bőrművesség és egyéb technikák alapjait ismerhették meg azok a nők, akik igényes kenyérkereső munkát kerestek maguknak a háborús évek vége felé. Ilyen tanulmányok után került Gödöllőre Dobó Erzsébet, 3 6 Riszdorfer Mária 3 7 és Tóth Mária, 3 S akik feltehetőleg szintén csak kivitelezési munkákban vettek részt - de akár azt is mondhatnánk, hogy ők a jobbik részt választották: a gödöllői szemlélet elsajátításához nem iparművész-gyakornoknak kellett lenni, hanem annál jóval szerényebb státusú szövőlánynak, aki már-már a művészek családtagjaként vehetett részt a művésztelep életében. A korábban publikált és az újonnan megismert dokumentumok fényében annyit lehet a vizsgált folyamatokról öszszefoglalóan elmondani, hogy a gödöllői szemlélet elterjedése - mind az Iparművészeti Iskola intézményes keretein belül, mind pedig azokon kívül — olyan összetett kérdéskört alkot, amelynek megválaszolása további kutatásokat igényel. Függelék Néhány szó az iparművészeti iskola festészeti szakosztályának tanmenetéhez Körösfőy-Kriesch Aladár (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Levéltára, 1746-1914. számú dokumentum, Körösfői-Kriesch Aladár kézírása) I. A művészeti tanításnak két sarkalatos pontja van: az egyik a természetnek odaadó tanulmányozása - másik az ebből levont tanulságoknak anyag és feladat szerint való gyakorlati alkalmazása. Az elsőnek, a természet tanulmányozásának a tanítását aránylag könnyű beilleszteni az iskolai rendszerbe. Festőakadémiákon addig kizárólag ezt tartották - a másodikat pedig, mindenféle üres vagy rosszul értelmezett jelszavak (egyéniség sérthetetlensége, egyéni technika stb.) örve alatt egyáltalában nem taníthatónak mondottak. Holott csak éppen a tehetséget nem lehet tanítani, minden egyebet pedig lehet. És ez volt a régi festőműhely rendszernek is az előnye, hogy mind a kettőt, a természet tanulmányozását és annak feladat és anyag szerint való művészi alkalmazását párhuzamosan és a legtermészetesebb módon fejlesztette. Az iparművészeti iskoláknál aztán, hol a természet tanulmányozása s annak feladat szerint való alkalmazása annyira átvitt értelemben történik, csakhamar nyilvánvalóvá lett, hogy ezt az utóbbit is kell tanítani. S itt kezdődtek a művészi tanítás problémájának nehézségei. Hogy a tanításnak ez az oldala éppen az iparművészetnél mennyire fontos, kiviláglott abból, hogy régebben a legszebb iparművészet az előbbinek, a természetnek tanítása nélkül készülhetett, hogy a népművészet legtökéletesebb termékeit a természet utáni rajzot sohasem gyakorló emberek készítették. Csakhogy a művészi tanításnak ezt a részét sokkal nehezebb beilleszteni a rendes tanítási rendszerbe. Ekkor kezdtek a műhelyrendszerrel próbálkozni. Mert nyilvánvaló, hogy a kettőt párhuzamosan, egymással összefüggően kell tanítani, s nem lehet azt mondani, hogy 32 Lásd a függelékben idézett kéziratot. 33 Ez úton köszönöm Orinc Nagy Cecíliának az 1927-es csoportképen olvasható névsort. Nem zárható ki, hogy az ott felsorolt Falndyné Bähnian IIa iparművész esetleg azonos lehet az Iparművészeti Iskola anyakönyvében bejegyzett Bähr Ilonával, aki esti tanfolyamon járt egy tanéven át a textil szakra, 1924/25-ben. A névsorból származó többi hivatkozott név pontosan azonosítható. 34 Murányi Mária rendes hallgató textil szakon 1917 és 1922 között. 35 Országh Ilona rendes hallgató textil szakon 1911 és 1915 között. 36 Dobó Erzsébet két szakra is járt: 1919 és 1922 között síkdíszítésre, 1923 és 1925 között ötvösségre, az utóbbira rendes hallgatóként. 37 Riszdorfer Mária: síkdíszítés, 1919-1922. 38 Tóth Mária: síkdíszítés, 1921-1923.
