G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Horváth Lajos: GÖDÖLLŐI NEMZETŐRÖK ÉS HONVÉDEK AZ 1848-1849-ES SZABADSÁGHARCBAN
287 végezte el kitűnő eredménnyel, ezután Esztergomban jogot tanult és 1842-ben Pesten a Királyi Táblánál ügyvédi vizsgákra jelentkezett, Melczer Istvánnál, az utolsó királyi személynöknél volt joggyakornok. Az 1848. március 15-én kitört magyar forradalom után, a március 21-én megalakult Pest vármegyei „közbátorságra ügyelő állandó választmány" tagja lett. Az első népképviseleti országgyűlés 1848. július 25-én tartott zárt ülésén az V. Ferdinánd király trónbeszédére írt válaszfelirattal Innsbruckba menendő parlamenti küldöttség tagja lett. A név szerinti szavazásokon az újoncozási törvény egyik részletkérdésében nemmel szavazott augusztus 21-én, a miniszterelnök 2000 Ft-os pótdíjára igennel szavazott augusztus 31-én, támogatta Beöthy Ödön teljhatalmú kormánybiztosi kinevezését szeptember 4-én, ugyanezen a napon a 100 tagú parlamenti küldöttség Bécsbe menesztése mellett szavazott. Ismeretlen okból a tavaszi hadjárat idején, 1849. április 2-16-ig Zsámbokon, a birtokán tartózkodott. így nem vett részt a hatvani (ápr. 2.) a tápióbicskei (ápr. 4.) csatákban, nem volt jelen Debrecenben az országgyűlés egyharmadát tömörítő Radicál Párt megalakulásakor, amelynek célja a független magyar köztársaság kikiáltása volt. Az isaszegi csata (ápr. 6.) idején is Zsámbokon tartózkodott, nem kereste fel Gödöllőt Kossuth haditanácsa napján (ápr. 7.), így nem vehetett részt a Habsburgok trónfosztása megvitatásában. És nem volt jelen Debrecenben 1849. április 14-én, amikor elfogadták Magyarország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. A császári hatóságok titkos nyilvántartása szerint Beniczky Ödön a „nyílt rebellisek", a radikális párthoz tartozott. Ezt a tényt későbbi politikai magatartása is igazolja. Ennek ellenére és annak köszönhetően, hogy nem volt jelen a Habsburg-ház trónfosztásakor, I. Ferenc József 1850. július 20-án, mint „kevésbé kompromittált egyént" 208 társával együtt amnesztiában részesítette. Minden radikalizmusa ellenére valószínű, hogy nem értett egyet a Habsburg-ház trónfosztásával, vagy csak egyszerűen szerencséje volt azzal, hogy a forradalom és szabadságharc legradikálisabb fordulata idején birtokán lakva semlegességet tanúsított. Beniczky Ödön 1851-ben kötött házasságot gróf Keglevich Stefániával, gyermekeik Gábor, Ádám, Geyza, Mariska, Márta és Margit. A Habsburg-abszolutizmussal szemben állt, a passzív rezisztencia álláspontjára helyezkedett, azaz az alkotmányos rend helyreállításáig osztrák hivatalt nem vállalt. Az 1861. évi alkotmányos országgyűlésben, melynek megnyitója április 6-án volt Budán, a Határozati Párt híveként vett részt a gödöllői kerület képviseletében. Deák Ferenc úgynevezett felirati javaslata az uralkodóhoz 155:152 arányban nyert csak többségi szavazatot 1861. június 5-én az úgynevezett határozati javaslattal szemben. Beniczky Ödön is a felirati javaslat ellen szavazott, amelyik tulajdonképpen elismerte I. Ferenc Józsefet magyar uralkodónak, annak ellenére, hogy még meg sem koronázták a Szent Koronával. Beniczky ezzel a szavazatával Tisza Kálmán alakulóban lévő pártjához csatlakozott. I. Ferenc József 1861. augusztus 22-én feloszlatta a magyar országgyűlést, mert számára Deák Ferenc felirati javaslatai sem voltak elfogadhatóak. Pest vármegye közgyűlése 1861. augusztus 26-án elismerését fejezte ki az országgyűlés tevékenységével
