G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI
378 Voltam Patvarista Darvas József Urnái Nógrád Vármegyei Fő Nótáriusnál Ezer hét-száz negyven kilentzben, ötvenben S véle a Diaetán melly volt ötven-egyben A hol Grasalkovits a Gróf és Fő Ispán Meg engedvén lettem Jurassor a Táblán Itt létemben történt, Király engedelmes A Nagy Therésia leve oly kegyelmes Gödöllőbe le-jött mulatni Felségét S itt nézte örömmel Magyari Hivségét. Ott is vatsorála, de mi több meg hála, Más nap a Gazdától mosolygón el-vála Melly Solemnitásra Fő Ispány ki nyervén Hogy Test őrző légyen Nógrád sátort vervén Ennek Fő Nemessi az Etelt fel-vették Felséges Asszonyunk Asztalára tették Kiknek száma közzé hogy már jegyeztettem, Az étket hordani és is segítettem. 5 4 A Grassalkovichok temetése, de különösen az első Antalé, az egyházi propaganda és reprezentáció megnyilvánulásának kitűnő alkalmai voltak. A barokk korra jellemző színpadias pompával zajlottak ezek a gyászszertartások, amelyek valóságos képzőművészeti, irodalmi és szónoklati remekművekből megkomponált előadások formáját öltötték. A temetési szertartások részletes leírását a kastélykápolna és a máriabesnyői kapucinusok História Domusából ismerhetjük. Grassalkovich (I.) Antal 1771. december l-jén halt meg. Először a gödöllői kastélyban készítettek neki ravatalt, majd amikor Pozsonyból megérkezett fia és menye, akkor Máriabesnyőre vitték, és az altemplomban ravatalozták fel. December 12-én temették el, gróf Esterházy Károly, egri érsek mondott gyászmisét, majd megáldotta a gróf rézkoporsóját, melyet az altemplom melletti családi kriptában helyeztek el. A koporsóra helyezett ezüstlemezre Szlávy Pálnak, a magyar királyi udvari kamara tanácsosának, királyi jogügyigazgatónak a latin nyelvű versét vésték: Qui Tibi Diva Parens, Sacram hanc erexerat Aedem: Optat sub Pedibus posse iacere tuis. Ille dum vixit, fuerat Tua Gloria Curae: Esto nunc Ilii Virgo Maria Salus. Égi Anyánk, aki Néked e szent hajlékot emelte, Lábad előtt óhajt lelni örök pihenőt. A Te dicsőséged hordozta szivében, amíg élt, Légy Szűz Mária most néki örök menedék. (Fordította: Sík Sándor) 54 BÁRÁNYI L. 1789. 15-16. pp.
