G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)

MŰVELŐDÉSI VISZONYOK - G. Merva Mária: A MEZŐVÁROS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI EMLÉKEI

379 A grófhoz méltó módon zajlott le a temetés, a szertartás mégis szerénynek mondha­tó a későbbi gyászünnepséghez - exequiákhoz - képest. Két hónappal a temetés után a besnyői felső templomban egy óriási ravatalt emeltek. A besnyői História Domus leírása szerint két hétig tartott a hatalmas és agyondíszített ravatal elkészítése, és Bartal Ince kapucinus szerzetes magyar fordításában és összefoglalásában a következőképpen nézett ki: „Alulról négy lépcső vezetett a másfél ölnyi magas oldalfalakhoz, amelyekre felírások és szimbolikus képek voltak függesztve. Az oldalfalakról nyolc magas, kúpban végződő oszlop emelkedett ki, melyet négy fehér, síró alakot ábrázoló szobor vett kö­rül, a négy sarokban négy gyászoló angyal ült, a megboldogult gróf kitüntetéseit tartva. Az oszlopok között hosszúkás halom emelkedett ki s erre volt helyezve az aranycsipkés fekete bársonyba vont koporsó. A koporsó egyik oldalát a grófnak, a másikat a grófnő­nek frígiai aranyhímzéssel készített családi címere díszítette. Maga a ravatal aranyerek­kel átjárt szürke márványutánzat volt. Az oszlopfőkön körös-körül ki voltak aggatva a gróf fegyverei, melyekkel részt vett a sziléziai hadjáratban, a koporsó tetejére pedig a gróf képét helyezték, mely egész a templom mennyezetéig ért. A ravatalon hétszáz viaszgyertya égett." 5 5 Már a 700 gyertyából is következtethetünk a ravatal monumen­tális voltára. Ámon József pesti festőművész készítette a ravatalra, mellékoltárokra és a szószékre helyezett 16 szimbolikus képet. A latin nyelvű, verses feliratok - összesen 116 verssor - szerzője Horányi Elek kegyesrendi teológiai tanár volt. A rajzok és feliratok, a fényűző külsőségek Grassalkovich Antal életének méltatását szolgálták. Ám nem csupán azt, hanem az itt maradottakhoz, a gyászoló közönséghez is szóltak. Céltudatos üzeneteket fogalmaztak meg, a földi élet átmenetiségét, ideig­lenességét, az örökkévalóság vonzó erejét hangsúlyozva arra buzdítottak, hogy az élő emberek is, akik csak zarándokok ezen a földön, készüljenek az örök életre. A feliratok közvetlenül megszólították a gyászoló közönséget, és cselekvésre ösztönöztek. Megérett az örökkévalóságra, melyre már életében készült, Oly könnyen elköltözött, mintha csak lakóhelyét változtatta volna. Sőt nem is változtatta, csak elment, ahová készült menni. Te is, földi zarándok, készülj az örökkévalóságra, S kívánom, hogy ne mint vendég, de mint örökös juss oda. Ezt vedd tudomásul és ha e hamvaknak, E nagy lélek maradványainak megadtad a kellő tiszteletet, eredj! 5 6 A színpadias pompával megrendezett gyászünnepély 1772. február 28-án pénteken kezdődött magas rangú vendégek részvételével. Már reggel 8 órakor meggyújtották a rava­talon mind a 700 gyertyát. Gróf Migazzi Kristóf, bécsi érsek, a váci egyházmegye apostoli adminisztrátora, Grassalkovich Antal jó barátja, aki bécsi tartózkodása miatt nem tudott jelen lenni a gróf temetésén, ünnepélyes rekviemet mondott Liberával, azaz halotti kö­nyörgéssel. A mise alatt pesti zenészek játszottak. A mise után Bartha István, egri apátka­55 BARTAL I. 1929. 30-31. pp. Hogy el tudjunk képzelni egy ilyen díszes barokk ravatalt, ahhoz segít Gode Lajos: Es­terházy József egykori Castrum dolorisa. Kismarton (Eisenstadt). 1748. In.: AGGHÁZY M. 1959. III. CXXVIII. kép. 56 BARTAL 1.1929. 31. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom