G. Merva Mária - Horváth Lajos (szerk.): Gödöllő története I. A kezdetektől 1867-ig (Gödöllő, 2007)
A GRASSALKOVICHOK BIRTOKLÁSÁTÓL A KIEGYEZÉSIG - Farkas József: GÖDÖLLŐI URADALOM TÖRTÉNETE
216 cégünk tettes kormánya méltányolná [Ez még III. Antal életében történt - F. J.]. A jobbágyok nagyobb része nem fogékony általlátni azon nevezetes hasznokat, melyeket a helységnek már több telkesei az összesített illetményből serénységök mellett nyerendőnek hisznek. - Sok jobbágy csaló - a szokott dézsmálás egyetlen nehézség az összesítésnél." 83 Végezetül a mérnök által közölt sok hasznos információ és javaslat közül az alábbiakat kell még feltétlenül kiemelni. Felemlíti, hogy sok telkes jobbágy a rendezés kapcsán kéri a kormányszéket, hogy telkét családja közt feloszthassa. Ezt nem javasolja, mivel „Dány helységben van több egész, sőt fél telek is, melyről 25-30 tagból álló háznép él. Nem tekintem a rakásra öszve vert és szünetlen civakodó sokaságnak szétosztását, mert arra jótevőleg hat a felezés." Ez az adalék érzékelteti, hogy a családfők szerinti összeírásokból miért nehéz egy település össznépességére következtetni, másrészt arra is utal ez az adat, hogy a jobbágyfelszabadítás egy-egy falu lakosságának milyen nagy hányadát tette talajvesztetté. A mérnök véleménye szerint a telkek felezését kell támogatni, mert ez „serkenti a szorgalmat" és nem növeli a telkiállományt, de duplázza a füstpénzt. Ehhez új házhelyeket kell kiosztani, ezek kiosztását mérnökhöz illő érvvel támasztja alá: „Mi a talán kiosztandó új házhelyeket illeti, azoknak kiosztása éppen alkalmatos fekvése miatt, a helység díszét még emelni fogja." 1842-ben az úrbéri úriszék ítéletével helyt adott a dányiak keresetének, és elrendelte a teljes elkülönözés lefolytatását. Megtörtént a falu határának a teljes feltérképezése, birtoktestenként, dűlőnként a terület használóik szerinti pontos meghatározása. Az elkészült telekkönyvet Zlinszky László, Pest megye mérnöke ellenőrizte, majd azt vele együtt Gödöllőn Galambos Sándor, a megye tiszti főügyésze és Majtényi Ignác megyei szolgabíró hitelesítette 1844-ben. Ezután két és fél év elteltével jött létre Dányban az egyezség. 1839-től 1846-ig már 7 év telt el, ez is mutatja, hogy a bürokrácia útvesztőit leszámítva, milyen sok munkával, egyeztetéssel járt ez a folyamat. Nem véletlen, hogy a megszületett megállapodás ünnepélyes formát öltött. Mivel a párhuzamos gödöllőinek is hasonlónak kellett lennie, idézzük annak első szakaszát. „Alol írottak - egy részről Nagy Lónyai Lónyai János, Császári Királyi valóságos belső titkos Tanácsos, és Bereg Vármegye Fő Ispányi Helyettese, ugy mint néhai Fő Méltóságú Gyaraki Herceg Grassalkovich Antal Tömegének Zárgondnoka, - más részről pedig Dány helység Elöljárói, Telkes és házas zsellér lakosai - azon rendbeszedési Úrbéri pörben, mely a pártfogó Tiszti Fő Ügyvéd felperessége alatt, a Földes Uraság ellen folytattattott, s melybe már minden pörbeli adatok is elkészültek, a Tekintetes Uri-Szék közbenjárására, de tulajdon javunk tekéntetéből is, a következő barátságos és megmásíthatatlan egyezségre léptünk:" 8 4 A megállapodást Lónyay mellett a falu elöljárói, 19 telkes jobbágy és 10 házas zsellér írta alá a jegyző előtt. Az aláírt szerződésből kitűnik, hogy a zárgondnok valóban barátságos megállapodást kötött a dányiakkal. A legelőelkülönözés során az egy telekre eső hányadot 15 holdra emelték fel, ezzel szemben a dányiak lemondtak a faizás jogáról, mivel a falu határában nem volt elegendő erdő. Ellenben a legelő területére eső erdős 83 Uo. 1847. 84 Uo.
