G. Mervai Mária - Kerényi B. Eszter - Őriné Nagy Cecília: Gödöllő, a 40 éves város (Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
nagy előadóterme nemcsak koncertekre, hanem színházi előadásokra is alkalmas. Nyugdíjas klubok, civil szervezetek, kézműves foglalkozások befogadására is nyitott. Az 1966 és 1990 közötti időszakban lerakták a város alapjait. Megsokszorozódott a lakosság száma, az idetelepített ipari üzemek munkalehetőséget teremtettek a gödöllőieknek. Öt nagy lakételep épült és a kor színvonalán álló egészségügyi és kulturális szolgáltatást biztosítottak a város polgárainak. Mintegy huszonöt év alatt sikerült a kis faluból 30.000 lakosú kisvárost létrehozni jól működő szerkezettel. Az infrastruktúrát a semmiből kellett megteremteni (vízellátás, csatorna, közvilágítás, településen belüli közlekedés), s ez még az 1990 es rendszerváltozás után is hagyott kívánnivalót maga után. A nagyszabású építkezések persze áldozatokkal jártak: 11 olyan épületet bontottak le, ami 1951-ben még műemléki listán szerepelt. Az 1970-es években elveszett a város központja. A pártház és az áruház beépítése egy amorf képződménnyé változtatta a korábbi Hősök ligetét: az első világháborús emlékművet a temetőbe száműzték, a Szent Flórián szobor pedig a kastélyparkból került elő megcsonkítva 1990 után. Az 1986 ban épült városház előtti tér vette át a főtér szerepét, itt azonban kevésbé lehet látni, hogyan rakódnak egymásra az évszázadok, mint él együtt a múlt és a jelen. A jövőben szép és nehéz feladata a városnak, hogy kultúrtörténeti értékeinek megőrzésével és figyelembe vételével formálja arculatát. Az elmúlt negyven év második szakasza 1989-ben kezdődött, amikor Gödöllő - nem először története folyamán - az országos történelmi események sodrába került. Városunk élen járt a rendszerváltoztatásban: a helyi ellenzékiek lemondatták Cservenkánét az országgyűlési képviselőségről és a helyébe lépő Roszik Gábor evangélikus lelkész lett az első demokratikusan megválasztott képviselő az akkori magyar parlamentben. 1990 elején a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezetének nyomására lemondott Papp István tanácselnök, az önkormányzat megalakulásáig helyettese, Vass István vitte a város ügyeit. Szeptember 21-én volt az utolsó tanácsi testületi ülés. Az országos méretű rendszerváltozás, az őszi helyhatósági választások után megalakult az önkormányzat dr. Gémesi György polgármester vezetésével. A polgármester nagyobb jogkörrel és döntési jogosultsággal rendelkezik, mint az egykori tanácselnök. A négy évenként szabadon választott képviselő-testület hoz döntéseket a város ügyeiben. Az önkormányzati törvény megszületése után a város tulajdonába került számos pusztulófélben lévő, rossz állapotú műemlék-épület, amelyeknek karbantartására nem áldozott a tanácsi rendszer. A Grassalkovich-kastély állami tulajdonban van ugyan, de rehabilitációja a szovjet laktanya és a szociális otthon kiköltözése után a várospolitika központi kérdése lett, hiszen a kastély a város legjelentősebb műemléke, és ennek hasznosítása a város fejlődésének fontos eleme. Egy közhasznú társaság alakult, amely 90 évre bérbe vette az államtól a kastélyt. A társaságnak tagja Gödöllő Város Önkormányzata Is, ily módon beleszólása van a kastély sorsába. Számos értékes ingatlanát vitte be a város a Királyi Kastély Kht.ba, többek között a Testőrlaktanya műemlék épületét, amelyet a Kastély Kht. eladott egy magánszemélynek. Roszik Gábor országgyűlési képviselő és dr. Gémesi György MDF-es polgármester szerezte az első milliárdot a kastély felújításához még az Antall-kormány idején. Az egymást követő kormányok mindegyike támogatta a kastély felújítását mint jelentős nemzeti műemléket. Ennek
