G. Mervai Mária - Kerényi B. Eszter - Őriné Nagy Cecília: Gödöllő, a 40 éves város (Gödöllői Városi Múzeum, 2006)
GÖDÖLLŐ, A 40 ÉVES VÁROS Gödöllő 2006-ban ünnepli várossá nyilvánításának 40. évfordulóját. A település már korábban is volt város gróf Grassalkovich Antal jóvoltából, aki 1763 ban mezővárosi rangot szerzett Gödöllőnek vásártartási joggal. A kiegyezés után azonban megszüntették a mezővárosi státust, így Gödöllő 1884-től nagyközség lett. A 20. század elején királyi nyaralóhelyként sajátos keveréke volt a kis, poros alföldi falunak és a civilizált kisvárosnak. A főteret átszelő villamos (ahogyan Móricz Zsigmond nevezte a gödöllői helyi érdekű vasutat), a kastély körüli míves kandeláberek, két szálloda a falu közepén, a nagyvendéglő cigányzenével, kövezett főútvonalak, 1908-tól villanyvilágítás, a vasútállomás, a resti tették városias jellegűvé és hangulatúvá a települést. Milyen ma Gödöllő, a 40 éves város? Tízemeletes házak, modern lakótelepek határozzák meg alapvetően az arculatát, üzletek, bankok sokasága, amelyek ma már nemcsak a város központjában koncentrálódnak, hanem egyre szélesebb körben terjednek el. Az autópálya mellett, a Dózsa György úton sorakoznak az autószalonok és oda épült a bevásárló központ is. A város magas szintű, komfortos közszolgáltatásokat nyújt lakóinak, bőséges az iskoláztatási, sport és közművelődési kinálat. Ugyanakkor Gödöllőn még mindig sok közpark található, melynek következtében emberhez méltó módon lehet élvezni a civilizáció áldásait. Több mint 80 éves községi lét után 1966. január 1 -jétől vált ismét várossá Gödöllő. Az 1966-os várossá nyilvánítás előzményei a második világháborút követő évekre vezethetők vissza. Gödöllő a kiegyezéstől a második világháború végéig királyi nyaralóhely volt, amelytől szándékosan távol tartották a nagyipart, igyekeztek megőrizni a jó levegőt és a nagy zöld területeket. 1945 után azonban más irányt vett a fejlődés, üdülőhely jellege háttérbe szorult, ipari és kulturális központ kialakítását tűzték ki célul. 1950-ben agrártudományi egyetemet telepítettek a premontrei gimnázium épületébe. Ez az oktatási intézmény egyre jobban fejlődött, az agrárképzés központja lett, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal, tudományos kutatóintézetekkel. Ugyancsak 1950-ben az Erzsébet-parkban felépült a Ganz Árammérőgyár új épülete, ami sokaknak teremtett munkalehetőséget, nemcsak gödöllőieknek, hanem a környező települések lakóinak is. Míg 1950-ben 635 fő volt a gyár fizikai dolgozóinak létszáma, addig 1953-ban már 1229 fő, majdnem a kétszerese. A gyár megjelenése jelentősen hozzájárult a helyi társadalom szerkezetének átalakulásához. A hajdani koronauradalom alkalmazottai most a gyárban találtak munkalehetőséget, nagyüzemi munkásokká váltak. Az ötéves terv során létesült az Isaszegi úti Gépjárműjavító Vállalat, a gödöllői nagyipar másik jelentős létesítménye. Egyre többen települtek be Gödöllőre, rohamosan növekedett a lakosság száma, 1950-ben 12.200 fő, tíz év múlva 17.690 fő, 1965 ben pedig már 20.780 fő volt a lakosok száma. Új lakások építése, a szolgáltatások bővítése, fejlesztése vált szükségessé. így született meg az Elnöki Tanács döntése, hogy Gödöllőt 1966. január 1 -jétől járási jogú várossá nyilvánítják. Pest megyében 1966 előtt 11 járás volt és 4 város (Vác, Szentendre, Cegléd, Nagykőrös), 1966 után 10 járás és Gödöllővel együtt 5 járási jogú város
