Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)
Tanulmányok - A nép művészetének keresése
látásmód, esetenként a tudományos megközelítés. A búboskemence szája fölé helyezett füstfogót tekintve a szerkezet részletes ismertetésére törekszik, a különböző motívumokat felsorakoztató kályhacsempék, székek és kapuk bemutatásánál pedig a lelőhelyet, sőt ahol ismert, a készítő nevét és a készítés idejét is fontosnak tartja megjegyezni. Ezzel kapcsolatban talán feltételezhetjük, hogy a helyszínen tartózkodás alkalmával nem csak értesült az alkotó nevéről, hanem személyesen is találkozott egy-egy mesteremberrel vagy annak leszármazottaival, családtagjaival. Különösen figyelemre méltó Undi Mariska azon észrevétele, hogy a mesteremberek a hagyományos formák és díszítési eljárások mellett miként engednek teret saját egyéniségüknek és fantáziájuknak. Külön kiemeli a bogártelki asztalosmester, Albért Marczi Jancsi újító hajlamát és tehetségét. Művészként Undi Mariska nagy hangsúlyt fektet a csempék motívumaira. Felismeri, hogy a kályhacsempék virágdíszítménye mindig szimmetrikusan és egyenletesen tölti ki a felületet, valamint, hogy bizonyos motívumok a népművészet más ágaiban, így elsősorban a fafaragó művészetben is előfordulnak. A motívumok eredete is felkelti érdeklődését, bizonyos formákat gót, másokat reneszánsz eredetűnek talál. Az olasz korsós, életfás, rozettás motívumokról helyesen állapítja meg a reneszánsz hatást. A kályhacsempék ismertetésénél nem csupán saját helyszíni megfigyeléseire és az általa lerajzolt tárgyi emlékekre hivatkozik, hanem behatóan ismeri az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi gyűjteményének ide vonatkozó darabjait is. Undi Mariska 1911 májusában ismét Kalotaszegre utazott, hogy eleget tegyen egy körösfői család lakodalomra szóló meghívásának. A meghívás ténye már önmagában is arra enged következtetni, hogy az erdélyi utak alkalmával a művésznő közvetlen kapcsolatot alakított ki modelljeivel, szállásadóival, s feltehetően rendszeresen látogatta őket. Élményeinek megörökítése céljából 1911-ben fotókat készített a lakodalom eseményeiről, melyeket egy albumba ragasztott be. Az összegyűjtött fotók rendkívül jelentősek a korabeli Körösfő és népe megismerése szempontjából, az album legfőbb értékét azonban az adja, hogy készítője a fotókat magyarázattal látta el, tehát a képek mellett magyarázó szöveg is olvasható a meghívás körülményeiről és a lakodalom lefolyásáról. E rövid szövegekből kiderül, hogy a falu lakói barátsággal és a városi hölgyeknek kijáró tisztelettel közeledtek felé, jelenlétét megtiszteltetésnek vették a családi eseményen. A tiszteletet és a bizalmat Undi Mariska nyilvánvalóan empátiájával, a néprajzi gyűjtéshez is elengedhetetlen alkalmazkodásával érdemelte ki. 1910-ben is hivatalos volt egy lakodalomba, de mivel erre nem állt módjában elutazni, 50 liter bort küldött maga helyett a háziaknak. Az 191 l-es lakodalom alkalmával egy családnál szállt meg, ahol alázattal fogadta el a - megfogalmazása szerint — fejedelmi vendéglátást. Szállásadóihoz és általában a falusiakhoz nem felülről közelített, hanem egyenrangú félként, szorgalmas, derék emberekként tekintett rájuk. 3" Undi Mariska gyűjtő tevékenységével kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet a művésznő több száz darabból álló textilgyűjteményére, melyre vásárlás útján tett szert a gyűjtőutak során. A gyűjtemény nagy része, sajnos, elveszett, néhány darabját (oláh bőr mellrevaló Tövisről, kalotaszegi pruszlik, fejkötők, nyakravalók, matyó kötény, torockói rúdravaló stb.) a Néprajzi Múzeum őrzi, több erdélyi, hímzett ingujj-darab pedig a Gödöllői Városi Múzeum tulajdona. Ugyancsak a Néprajzi Múzeumban találhatók azok a sulykok és kapatisztítók, amelyeket Undi Mariska feltehetően a múzeum dolgozójaként gyűjtött Kalotaszegen. 11
