Lábadi Károly (szerk.): „…csak néztem és gyönyörködtem” Népművészet a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2004)
Tanulmányok - A nép művészetének keresése
Zichy István parasztsághoz fűződő viszonyát szintén a közvetlenség, az alkalmazkodóképesség jellemezte. 1905-ben hosszú ideig, júniustól októberig tartózkodott Körösfőn. G. Szabó Zoltán kutatásaiból tudjuk, hogy Körösfői-Kriesch Aladárhoz és Undi Mariskához hasonlóan ő is lakott a népszerű Korpos-házban, és a Malonyay-kötetek illusztrátorai között is szerepelt. 3 1 Beilleszkedését elősegítendő, kalotaszegi viseletet öltött magára, megtanulta a tájszólást, templomba, táncba járt, és dolgozott a parasztokkal. 3 2 Nem túlzás, ha Zichy István tevékenységét a néprajzi terepmunka legcélravezetőbb módszerével, a résztvevő megfigyelés kategóriájával illetjük. A helyi életforma átvétele és a közösség életének belülről történő alapos megfigyelése és lejegyzése - mely kiterjedt a viselet, a szokások, a munka, sőt a helyi értékrendszer megfigyelésére is - egyértelműen túlmutat a szemlélődő magatartáson. Alapossága, a népi kultúra iránti érzékenysége nem nélkülözött bizonyos szakmaiságot, gondoljunk csak a tudományos életben betöltött fontos szerepére: múzeumigazgatói pályájára és a Néprajzi Társaság elnöki tisztére. 3 3 Medgyaszay István egyéni megfontolásból indult el népművészetet gyűjtő útjaira. 1904-ben Kalotaszegen találkozott Malonyay Dezső szervezett csapatával, melynek rövid időn belül ő is tagjává vált. 3 4 Malonyay kötetei elején vagy végén ugyan megemlítette a munkatársak nevét, de nem tartotta fontosnak, hogy az egyes rajzoknál is szerepeljenek. A rajzok készítőjét így csak az esetenként megjelenő szignó árulja el egy-egy mű sarkában. Medgyaszay nevét Malonyay az első két kötetben tünteti fel a munkatársak között, a második kötetben pedig - a székelyföldi templomokról írva - hivatkozik is a neves építészre. 3 5 Szignó alapján egyetlen rajzot sem tudunk meghatározni a kötetekben Medgyaszay István munkájaként, a fennmaradt eredeti rajzok azonban bizonyítják, hogy az első és második kötet épületrajzainak java része az ő munkája. 3 6 Juhász Árpád szintén részt vett az 1904-es kalotaszegi gyűjtőúton, de Malonyay Dezső nem volt vele elégedett. „Poéta lelkét" és lassú munkamódszerét kifogásolta 3 7, nagy hasznát vette viszont gyorsírói tudományának, melyet Juhász Árpád a rajzolás kiegészítéseként gyakran alkalmazott. A kötetek munkálatai során Medgyaszay István legtöbbször Juhász Árpáddal járta a falvakat. Kalotaszeg mellett ők Erdély más vidékeit is bejárták. Számos vázlatrajz maradt fenn az 1905-ben Székelyföldön és a hétfalusi csángó falvakban (Brassó megye) tett kirándulásaikról. Az utak alkalmával Medgyaszay naplót vezetett, melynek fennmaradt részletei érdekes adatokkal szolgálnak a művész gyűjtőútjaira vonatkozóan. 3 8 Jobbára gyalogszerrel járta be az erdélyi vidéket, esetenként utazott vonaton és szekéren. Egy-egy faluba megérkezvén elsőként a falu elöljáróit (tanítót, tiszteletest) kereste fel, de előfordult, hogy az első házba bement, hogy szállást kérjen. Minden településen felkereste a helyi ácsmestereket, akik sokszor szállásadói és legfőbb tanítómesterei voltak. Látogatásai során nemcsak a házépítés fortélyait jegyezte fel, hanem a népi építészet helyi szakszókincsét is. Azzal, hogy a háziak biztosítottak szállást neki, alkalma volt megfigyelni, sőt bekapcsolódni a mindennapi élet, a munka és a szórakozás eseményeibe is, például a gazda lányát elkísérte a varróba, ahol a nótázást hallgatva csujogatásokat, és számos népnyelvi kifejezést jegyzett le. Medgyaszay nagy gondot fordított a dokumentálásra. Rajzain szinte kivétel nélkül olvashatók egysoros feliratok, elsősorban a megörökíteni kívánt házak tulajdonosaira és a helység nevére vonatkozóan. A tájszólás megörökítését szolgáló egy-egy mondatból pedig ízelítőt kaphatunk arra vonatkozóan, hogy miként fogadták a művészt egy-egy faluban, hogyan érdeklődtek a falvakban folytatott megfigyelői, rajzolói tevékenységéről: „ezt a bázelejit ispingállik le?", ..hát ezt majd kinek adi?" Erdélyből 12
