Nagy Ildikó: Szobrászok a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2003)

A portrékon kívül egészalakos szobrai is voltak (Ifjú teknősbékával, Róma, 1892; Piéta stb.) és élete végén megmintázta a Gránátvető című festményét, amit halála után öntöttek bronzba, és állítottak fel Vácszentlászlón első világháborús emlékműként. Igazán nagyszabású szobrászí feladatra azonban nem vállalkozott. A marosvásárhelyi Közművelődési Ház reliefjét (/. Ferenc József koronázása) csak megrajzolta, de a rajz alapján Sidló mintázta meg. Arcképei érzelemmel telített, bensőséges portrék. Különösen szép a Mihály Rezsőről készült mellkép, amelyen a fej kicsit fájdalmas, elvágyódó mozdulata, a komoly, szomorú arc több mint szecessziós póz, a személyiség lényegéből fakad. Körösfői portréira jellemző a vállnál elvágott, keskeny büszt (ellentétben például Sidló széles mellképeivel), ami által vertikális hangsúlyt ad a szobornak, mintha az ábrázoltat nem a földhöz, hanem inkább az éghez akarná kapcsolni. Míg Körösfői és Mihály Rezső inkább csak kirándultak a szobrászat területére, Moiret Ödön és Sidló Ferenc mind végzettségét, mind hivatását tekintve is szobrász volt. Valójában ők a művésztelep szobrászai. Munkásságuk áttekintésével arról kaphatunk képet, hogy a gödöllői művésztelep eszméi és eszményei hogyan valósultak meg a szobrászatban, és hogyan épültek be a műfaj hazai történetébe. MOIRET ÖDÖN 1883. március 2.-án született Budapesten. Családja Észak-Franciaországból, Pikardiából származott. Dédapja a napóleoni háborúk idején osztrák hadifogságba esett, és a Bánátba került, ahol megtelepedett. A német nyelvű környezetben a család nyelvet váltott, de valószínűleg a franciát is megtartotta. A szobrász mindenestre beszélt franciául, és a családi levelezés arra utal, hogy tartottak fenn kapcsolatot franciaországi rokonokkal vagy ismerősökkel. A gyerekek a szülőkkel németül, egymással általában magyarul, ritkábban németül leveleztek. A család ősei takácsok voltak. Ebből a tradícióból a szobrász apja lépett ki, aki kereskedő, majd egy papírárúgyár tulajdonosa lett. A céget 1921-ben vette át a fiatalabb fiú, Gusztáv, és MIHÁLY REZSŐ elsősorban grafikus volt. 1910-11-ben azonban készített kerámia figurákat is. Ezekből ma kettő van meg (kiállításunkon szerepelnek is), kettőt pedig reprodukcióból ismerünk. A négy figura közül kettő falusi: tulipános ládán ülő kislány, illetve a fotóról ismert, kenyereket vivő parasztasszony. Ezek a kalotaszegi, hódsági, mezőkövesdi rajzaihoz állnak közel, míg a másik két szobrocska (Fotelban ülő férfi, illetve Kislány) az illusztrációival rokon, formálása finom, nagyvonalú. Az, hogy 1909-10 táján a művésztelepen többen is készítettek kerámiát, minden bizonnyal Sidló Ferenc hatására történt, aki ekkor aktívan foglalkozott kerámiával. Harsányi Kálmán azt írta róla, hogy „pompás mezőkövesdi figuráit ő maga égette ki." Sajnos ezek közül egyet sem ismerünk, mint ahogy azt sem tudjuk, hogy hol égette ki ezeket, esetleg lett volna Gödöllőn erre alkalmas kemence? Az viszont biztos, hogy Mihály Rezső kerámiái a pécsi Zsolnay gyárban készültek. Mihály Rezső: Fotelban ülő férfi, 1910. iparművészeti Múzeum 4 Körösfői-Kriesch Aladár: Mihály Rezső arcképe, 1909. GVM