Nagy Ildikó: Szobrászok a gödöllői művésztelepen (Gödöllő, 2003)

helyezett angyal alakok is. A templom Körfy Rudolf végrendeletiig létesített alapítványából épült községi templom és családi sírhelyként. Medgyaszay a századelő magyar építészetének kiemelkedő alkotását hozta létre vele. Szerencsésen ötvözte benne a vasbeton alkalmazását és a népi építészeti hagyományokat, amelyeket Sidló fekete műkőből készült, komor angyalai kitűnően egészítettek ki, kifejezve az épület kettős rendeltetését. A szobrász a Műcsarnok 1910-11-es téli kiállításán be is mutatott egy ilyen angyal figurát az Elmúlás szelleme címmel. Szintén Medgyaszay épületére, a Dorottya utca 8. számú bérházra készített két egyforma, sokfigurás plasztikát a sarokrizalitokra (1915). Az 1910-12-ben épült Városmajor utcai óvoda és elemi iskolaépület (építészek: Györgyi Dénes és Kós Károly) homlokzatára népmeséket ábrázoló reliefeket, az épület belsejébe pedig négy falikút at készített halat tartó gyermek figurákkal. (A megsemmisült kutak közül kettőt 1998-ban rekonstruáltak.) Részt vett a marosvásárhelyi Közművelődési Ház díszítésében is. Két bronz díszkutat csinált, és Kőrösfői rajza alapján ő mintázta meg az 1. Ferenc József koronázását ábrázoló domborművet (aranyozás: Vandrák László, zománcozás: Hibján Samu). A domborművet 1913-ban, elhelyezése előtt, bemutatta az Iparművészeti Múzeum. Szintén 1913-ban zajlott az Erzsébet királyné emlékmű pályázatának harmadik szobrászati fordulója. Ezen Körösfői, Györgyi Dénes és Sidló közös tervvel vett részt, amely 3500 koronás megvételt nyert. 1911-ben a Népművelés című folyóiratban publikálta Városok, házak, bútorok című tanulmányát. Az írás a puszta célszerűségen alapuló, modern lakás- és környezetkultúra ridegségével és fantáziátlanságával szemben a kisléptékű, természetközeli, poétikus otthon és környezet szükségességét hangsúlyozza. Sidló a természet, az építészet és a társművészetek egységének megteremtésében látja a követendő célt, és ő is felvázol egy ideális várostervet. Ez természetesen sokkal szerényebb, mint Moiret utópikus városáé, de érdekessége, hogy Budapestre konkretizálja. Leírja, hogyan képzeli el a főváros további fejlesztését a kertvárosi kultúra szellemében. „A közel jövőben kiépülő Hungária-kőrúttal gyönyörűen be lehetne fejezni a mai Budapestet. Ami azután jön, azt tervezzék, komponálják művészek." A Hungária körúton kívüli területre park-gyűrűt képzel, amely a Városliget folytatásaként körülölelné Pestet és Budát egyaránt. A Városligetből kiállítási park lenne, képző- és iparművészeti kiállítóhelyekkel, színházzal. A Duna felé sporttelepek épülnének. Ebben a kertgyűrűben lennének a középületek és a főváros jövendő múzeuma. „A Lágymányossal átellenes, pesti oldalon az új tudományegyetem; tovább egy képzőművészeti akadémia. A budai oldalon iskolák, színházak, egy művészkolónia stb." Ezen, a régi várost körülfogó parkgyűrűn túl épülnének az új városnegyedek, a munkás-és tisztvíselővárosok, keleten a gyár- és kereskedelmi város. Budapest világváros kis, kertvárosi negyedekből állna össze. Javaslatot tesz a házak külsejére és belsejére, az otthon berendezésére stb., mert a szép és harmonikus környezet a nevelés legfontosabb eszköze, általa az emberek élete lesz harmonikus, örömteli. Több külföldi példát is említ: Olbrich, Kampfmeyer kertváros elképzeléseit, de nagyon érdekesen ír Reinhardt és a Deutsches Theater színpadképeiről is, azokról a térbeli színkompozíciókról és formaritmusokról, amelyek ezeket meghatározzák. Magát a várost is ilyen megkomponált képnek szeretné látni. Sidló elképzelésének modern és anti-modern vonásai egyaránt fakadnak a gödöllői szellemiségből és európai tájékozottságából. Számos általa felvetett kérdés végighúzódik Budapest építésének 20. századi történetén, sőt tovább. Az 1910-es évek eleje tehát változatos művészi munkát és szakmai előmenetelt jelentett számára, vagyis azt, hogy külföldi tanulmányai után beilleszkedett a magyar művészeti életbe. 1910-ben még hosszabb időt töltött Münchenben, majd hazatérve 1911. július 3.-án megnősült. Feleségül vette Undi Carlát, vagyis Undi Karolina Anna festőművésznőt, aki szintén tagja volt a gödöllői művésztelepnek. Az esküvő Gödöllőn volt, az egyik tanú, Raáb Ervin, szintén festőművész, a kolónia tagja. Azok a fényképek, amelyek ezidőtájt készültek a házaspárról harmóniát tükröznek és egy nagyon szépen berendezett otthont mutatnak. Ez a házasság Sidló számára mindenképpen szerencsés volt. Undi Carla kitűnő ízléssel és intelligenciával állt mellette amikor nem mindennapi, fényes karriert futott be a 20-as-30-as években, és akkor is, amikor a legmélyebb nélkülözésben kellett élniük. Egyetlen gyermekük, András, 1913-ban született. Sidló minden bizonnyal elismert szobrász volt már 1910 körül is. Ezt nemcsak az bizonyítja, hogy műtermes házat kapott a fővárostól az újonnan épült Százados úti művésztelepen (1912), hanem az is, hogy már a telep kialakítását megelőző tárgyalásokon is részt vett. Kisfaludi Stróbl Zsigmondot, Szentgyörgyi Istvánt és őt kérték fel tanácsadónak a hely kijelöléséhez. Elköltözése Gödöllőről nem jelentette azt, hogy a kapcsolata is megszakadt volna a településsel. Eia később a gödöllői premontrei gimnáziumba járt, ő pedig a rendház alapkőletételét ábrázoló domborművet és több szobrot is készített a rendház és a gimnázium számára. Ezek közül Boldog Hermann József és Szent Imre szobra ma a Gödöllői Városi Múzeum állandó kiállításán látható. A világháborúban a sajtóhadiszálláson volt mint „Kriegsbildhauer", számos magasrangú katonatisztről mintázott portrét. Ezt megelőzően azonban 1915-ben megbízást kapott A nemzeti áldozatkészség szobrának elkészítésére. A szobrot 1915. szeptember 12.-én avatta fel az uralkodó képviseletében Károly István királyi herceg a Deák téren, az Anker palota előtt. A fából készült, 13