Kerényi B. Eszter: Az arany ember - A gödöllői kastély görög ura: Sina György és fia, Sina Simon (Gödöllő, 2003)
A SINA CSALÁD EREDETE
11 A SLNA CSALÁD EREDETE szállítója, jelentős bankára lett a család. 1818. április 3-án erdemeik elismeréseként I. Ferenc császár Sina Simont és fiait, Sina Györgyöt és Sina Jánost nemesi címmel tüntette ki és címert adományozott nekik a Temes megyei Hodos és Kizdia birtokkal". A nemesi cím elnyerésében nagy szerepe volt azoknak a hadiszállításoknak, amelyekkel a napóleoni háborúk alatt a család az osztrák haderőt támogatta a franciákkal szemben. 1832-ben I. Ferenc megerősítette címerüket és Sina György és Sina János birodalmi bárói címét Magyarországra is kiterjesztette.' 2 A család 1818-ban kapott címere" ékes vágással három udvarra osztott pajzs. A középső, gúla alakú kék mező alján magas fekete szikla emelkedik ki a habokból, felette szarvaival jobbra fordult ezüst félhold. Jobb oldalon arany mezőben az ék oldalából kijövő fekete félsas, bal oldalon vörös mezőben ágaskodó arany oroszlán, mely jobb első lábában három fehér virággal megrakott gyapotfát tart. 31. „...O (ti. id. Sina Simon) ugyanis midőn a Török Birodalomból, melynek fennhatósága alá azelőtt tartozott, kivándoroltt, s magát a mi fennhatóságunk alá ajánlotta, a gyapot, és más termékeknek a Török Birodalomból történő behozatalával igen nagy nyereséget eszközölt— és viszont, a mi királyságunkban készült termékek, név szerint posztó, vas és üveg a Török Birodalomba nagy mennyiségben történő kedvező és kívánatos szállításának sikerrel űzésével, királyságunkban a kézművesség fejlődését és nem kevésbé a mi birodalmunk kereskedelmét igen dicséretes módon elősegítette olyannyira, hogy az ő kereskedelmi cége méltán tartozik az elsők közé, anélkül, hogy nevének megbízhatóságát vagy becsületességét valaha is megingatta volna vagy a vám vagy a harmincad vám elkerülésével, vagy valami más kötelességsértésben bűnösként..." (A szerző ford.) Magyar Országos Levéltár, Libri Regii, LXIV. 20. 32. Magyar Országos Levéltár, Libri Regii, LXV. 896. 33. Tóth L. p. 15. A címer szimbólumaival a későbbiekben Papp Izabella foglalkozott. Papp I. pp. 23-25.
