Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
NAGY ILDIKÓ: A GÖDÖLLŐI TRADÍCIÓ TOVÁBBÉLÉSE MOIRET ÖDÖN MŰVÉSZETÉBEN
kodik az a portré, amit 16 éves korában készített húgáról, Lujzáról. 9 A lélekrajz iránti igény már ekkor uralja az arcvonásokat, a fejtartás, a büszt elvágása mind ezt szolgálja. Érettségi után egy-egy évet töltött a budapesti és a bécsi képzőművészeti akadémián, hogy innen Brüsszelbe menve 1903-05 között Charles van der Stappen és Hermann Richier növendéke legyen. Ezeket az éveket nevezi művészi magára találása idejének, annak a sorsdöntő fordulatnak, amely egész további életét, céljait meghatározta. 10 Brüsszeli tanuló ideje minden szempontból sikeres lehetett (az akadémián hét díjat nyert), de biztonsággal egyetlen művet vagy művének fotóját sem tudjuk ehhez az időhöz kötni. Öccsét és fiatalabb húgát ábrázoló portréja 1903-ból még nyilván itthon készült. 1 1 A jellegzetesen szecessziós kettős gyermek-arckép átszellemített pózában nincs gyermeki vonás, inkább a kor általánosan ismert manírjait követi. Ezeket a manírokat sokkal szerencsésebben használta fel fiatalkori Önarcképén, 1 2 Bár a készülés pontos dátumát nem ismerjük - talán 20 év körüli lehet rajta -, nem tévedhetünk, ha a 20. század első éveihez kapcsoljuk. Az ábrázolás szinte romantikusan szenvedélyes: felhajtott kabátgallér, összevont szemöldök, távolba néző tekintet - de az elszántság mellett is valami finom fájdalom és tragikus előérzet árad el az arcvonásokon. Az a túlfeszített érzékenység, ami Moiret leveleiből kitűnik, már ezen a portrén is rajta van. 1905 kora nyarán hazajön Brüsszelből, és 1906-ban egy félévet tölt a bécsi akadémián Edmund Hellmernél. Egy betegség miatt tanulmányait meg kell szakítania, hogy majd 1908 októbere és 1910 májusa között fejezze be Hellmer mesteriskoláján (közben 1907-08 telén Gödöllőn tartózkodott). 1909-ben készíti Léda című, nagyméretű domborművét, 1 3 ezzel zárulnak a bécsi tanulmányok. (Kisméretű változata 1910-ből egyik legsikeresebb érme lesz.) Közben azonban 1906-tól már rendszeresen kiállít Budapesten. Első szereplése a Műcsarnok Tavaszi Kiállításán azonnal feltűnést kelt. Az illúzió szentélyének első vázlata egy korán elhunyt barátja síremlékének terve, a magyar szecessziós szobrászat sokat idézett darabja. 1 4 Egyszerre idézi emlékezetünkbe a műfaj klasszikusait (Canova, Bartholomé), de a művet lezáró lombkorona révén a bécsi Secession épületét is. A síremlék egy jellegzetes szeceszsziós allegóriának, az „életfá"-nak lesz az alakváltozata, és egyben hű kifejezője Moiret halál-felfogásának is, amellyel majd Az új élet városának temető-koncepciójában találkozunk ismét. Figyelemre méltó az elnevezése is: Az illúzió szentélye. A „szentély" - mint építmény - szintén megjelenik majd az utópikus városban, a meditáció, a belső megvilágosodás helyszíneként. A síremléktervhez hosszú, magyarázó szöveg is tartozik: „Egy kitűnő ifjú barátomnak, ki tehetséges volt és nagyra tört, de zsenge testét lelkének tüze túl korán elhamvasztotta. A hitnek, mely szentebb, semhogy sértetlen maradhatna, / A vágynak, mely nagyobb, semhogy teljesíthetne." A szobrot kísérő szöveg, aminek több évszázados művészettörténeti tradíciója van, a 20. századi szobrászatban már szokatlan jelenség, mint ahogy szokatlan a szöveg emelkedett (kicsit talán dagályos) hangvétele is. Ez azonban Moiret legbensőbb sajátossága. Minden levelében, minden írásában ilyen felfokozott szavakkal, kifejezésekkel él. A hazatérését (1910) követő évek sorozatban hozzák a sikereket. 1910-ben kiállít Bécsben a Hagenbundban a Kéve tárlatán, majd Budapesten a Műcsarnokban, ahol Forrás című nagyméretű kút-tervével 1 5 elnyeri a Ráth Györgydíjat. 1911 szeptemberében Maróti Géza segítségével tanári állást kap a Műegyetemen. A korszak olyan neves építészei kérik fel együttműködésre, mint Lajta Béla (Vas utcai iskola), Alpár Ignác (Hitelbank), Wellisch Alfréd (Kossuth Lajos tér 4.). Megkapja Budapest város Ferenc József jubileumi díját (a 30 év alatti fiatal művészek legfontosabb kitüntetése, összege 4000 korona) és nagy anyaggal szerepel a Kéve kiállításán a Nemzeti Szalonban. Tagja a Kévének, majd az 1914-ben megalakuló Céhbeliek társaságának. 1915-től tanár az Iparrajziskolán is. Portré- és éremmegbízások mellett számos szobrot és emlékműtervet készít. Munkatempóját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy amikor 1920-ban áttelepül Bécsbe, 80 gipszszobrát hagyja hátra a Műegyetem mintázási tanszékén. 1 6 1914-ben több kollégájával (építészek, szobrászok, festők, iparművészek) együtt kidolgozza egy minta-művésztelep tervét, amely a művészi és műipari tevékenység színvonalának emelését szolgálná. Bár a terv részletei nem ismeretesek, a célok nagyon hasonlóak a gödöllői művésztelepet életre hívó elképzelésekhez. A tervet átadják Bárczy István polgármesternek, aki ígéretet is tesz a megvalósításra. Még 1916-ban is folynak a tárgyalások a művésztelep létesítéséről, de a háború és annak kimenetele, mindent megakadályoz. Katonai szolgálatot csak egy fél évet kell teljesítenie, azt sem a fronton, hanem a Műegyetemen berendezett kórházban. Részt vesz szoborpályázatokon, így pl. az Erzsébet királyné emlékmű-pályázatán, ahol 2. díjat nyer, több háborús emlék tervét készíti el, és néhány síremlékét is felállítják. 1917-18-ban számos kisplasztikát készít, köztük olyan fontos műveket, mint A csók, Az élet értelme, A tükröződő szépség, Az élet angyala vagy a nő küldetése, a Werden - Sein - Vergehen. 1919-ben mindkét tanári állásáról lemondott, és 1920ban áttelepült Bécsbe. Ennek oka nem egyértelmű, élete különböző időszakaiban másként indokolta. Nyilván belejátszottak azok a kecsegtető ajánlatok, amelyeket Bécsből kapott, de később semmi sem valósult meg belőlük, és motiválhatta az is, hogy a kommün bukása után a Műegye173
