Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
Aladár és Nagy Sándor Rómában, 1892-ben az utolsó nazarénusok egyikének Ser Francescónak, Szoldatics Ferencnek a via del Tritonén lévő műtermében kötött életre szóló barátságot. Amikor a nemzeti identitás megőrzésének útját keresve 19. századi mesterekhez fordultak, akarva-akaratlan meghosszabbították a történeti festészet és akadémizmus utóéletét, s művészetszemléletükben is a magyar reformkortól élő művészideál és a századforduló messiási szerepvállása egyesült. A naturalista leképezési mód és misztikus tartalom kettőssége, hol a múlt századi tendenciafestészet szemléltetőoktató hangnemét idézi emlékezetbe, hol a szecessziós szimbolizmushoz kapcsolja művészetüket. Gödöllő híd szerepet töltött be; műveikben a romantikus-historizmustól örökölt témák dekoratív feldolgozása, az angol Arts and Crafts mozgalom funkcionalizmusa, a szimbolikus tartalmak és a Jugendstil elemek, ahogy a glasgow-i vagy a bécsi szecesszióval rokon geometrizálás szinte egyszerre, néhány év különbséggel jelent meg. Bár nem tudták gondolataikat Csontváry Kosztka Tivadar festészetéhez hasonló, archetipikus erejű szimbólumokban kifejezni, hozzá szorosan közel álló eszmei, történeti és vallási érdeklődés, egységes világnézet és életvezetés utáni vágy jellemezte őket. Úgy hidalták át a tradícióőrzés és újítás egyidejű felvállalásának tudathasadásos állapotát, hogy művészetüket „magasabb", filozófiai, vallási tradíciók által szentesített elveknek rendelték alá. A l'art pour l'art szubjektívizmusával és a szecessziós tömegáru olcsó dekorativitásával szemben etikai-esztétikai értékeket kerestek: társadalomjavító szándékaiknak az Arts and Crafts mozgalom kézműipart és morált megújító szemléletének a meghonosítása volt a gerince. A preraffaeliták angol és más nemzetbeli követőihez és a kelet- és északeurópai hístorizáló jegyeket őrző szecessziós mozgalmakhoz hasonlóan, egyéni színeket hoztak, de nem fűződik a nevükhöz a skót Négyekhez vagy Bécshez hasonlítható, iskolát teremtő formai újítás. Modernségük jegyeit a szellemi és anyagi szféra, művészet és élet, élet és mítosz korunk művészetét megelőlegező szabad összekapcsolásában kereshetjük. A tanulmány célja a gödöllői műhely munkáinak a hagyomány és újítás kettős dimenziójából való vizsgálata, a 19. századi előzményekhez vezető szálak és új dekoratív formanyelvűk bemutatásával a korábbiaknál árnyaltabb kép kialakítása. Ez annál is izgalmasabb, mivel kiinduló eszméiket tekintve a századelő magyar gondolkodásának ellentmondásossága, sokszínűsége tükröződik bennük. Az egyes mesterek művészete nemcsak az egyéni kvalitásokat illetően, hanem tartalmilag és formailag ís rendkívül változatos, a topografikus és historikus kiindulástól a mítosz és mese szimbolikus-szecessziós megjelenítéséig, az irodalmias allegóriától és a népies zsánertől a plein airt dekoratív stilizálással ötvöző tájfestményekig. Mai szemmel nézve a gödöllői művésztelep alkotói szélsőségeket képviseltek; egyszerre voltak a romantikus-historizáló történelemszemlélet, a konzervatív népiesség őrzői és egy alternatív életmodell kimunkálói. INDULÁS: A GÖDÖLLŐI SZECESSZIÓ FORRÁSAI KRIESCH ALADÁR: HISTORIZMUS - PLEIN AIR - SZECESSZIÓ Kriesch Aladár, aki 1907-ben, a kalotaszegi medence gazdag népművészete iránti tiszteletből vette fel a Körösfői (Kőrösfői) előnevet, történeti témákkal és portrékkal kezdte a pályát. 1895-ben festette millenniumi megbízásra készített, nagy sikert aratott festményét, a Tordai országgyűlést Egy-egy kompozíciója, mint a Dobó István megvédi Eger várát a török ellen (1900), Székely Bertalan közvetlen hatását mutatja. 2 0 A magyar történeti festészet kedvelt témáinak feldolgozását, regényes középkor idézését folytatta (Leányrablás a középkorban, 1898), például Mátyás korából merített témákkal (A boroszlói békekötés, 1897). Arany Jánost követve töbször is feldolgozta a magyar őstörténet Gödöllőn vezérmotívummá vált témáját (Vadászat. Rege a csodaszarvasról, 1897). Ezek a témák 1902-től egyre következetesebben és karakteresebben dekoratív műveken jelentek meg, elsőként az Országház seccóin (Bölényvadászat, más címen Attila megmenti Budát; Halászat a Balatonon a 15. században). A bécsi vadászati kiállításra készült falképein ís dekoratív modorú, mesei hangulatú a történelemidézés {Sólyomvadászat Mátyás király korában, 1910). Székely Bertalan mellett Puvis de Chavannes hatása is érezhető a pasztelles színvilágú kompozíciókon. A későbbiekben trecento és quattrocento művek hatását is beépítette historízáló szecessziójába, melyet erős stilizálás, lágyan folyó, vastag körvonalakkal körülírt felületalakítás és a sík tiszteletben tartása jellemez. A hagyományokhoz szintén ragaszkodó lengyel kortársakhoz, Jacek Malczewskíhez és Stanislaw Wyspianskihoz hasonlóan az antikvitásból, a keresztény szimbolikából, a nemzeti történeti festészet témáiból és a népművészetből egyaránt merített. Ego sum via vertas et vita című (1903) nagyméretű, nazarénus hidegségű kompozícióját (1903) hatalmas, oromdísszel is ellátott, oltárképeket idéző, ugyanakkor középkori templomokról és a népművészetből kölcsönzött vírágdí8
