Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
GELLÉR KATALIN: ÚJÍTÁS ÉS TRADÍCIÓVÁLLALÁS
szekkel ékes, faragott keretbe helyezte. A festményen a fia halála miatt érzett fájdalmat, a vallás vigaszát, a népművészet kiemelt fontosságát és művészeti közösségük erejét fogalmazta meg. Más munkáin is előszeretettel alkalmazta a vallásos festészet hagyományos képtípusait, így Navicella-témát elevenített fel a Jó kormányos című faliszőnyegén. Hasonlóan járt el Nagy Sándor is Mester (Rabbi) hol lakol? című temperáján, mely a Krisztus elhívja tanítványait képtéma újrafogalmazása. A 19. századi magyar festészet ismert és kedvelt témáit dekoratív kompozíciókon feldolgozó munkái közül kiemelkedik a preraffaeliták modorát, középkor-kedvelését és Botticelli-rajongását leginkább követő két festménye, melyeken Zách Klára történetét dolgozta fel. A korábban Kovács Mihály, Madarász Viktor által is megfestett történetet, a hősnő zaklatott lelkiállapotának a megjelenítését a Zách Klára I. temperáján a nők izgatott csoportján végigvonuló, az érzelmek hullámzását közvetítő vonaljátékra bízta. A témát, a hősnő szenvedésének középpontba állításával, 19. századi metszet-előképet követve a Nő rózsákkal címen ismert gobelinen is feldolgozta. Bibliai témákat, példázatokat felhasználó művein a narratív elemek társadalmi és erkölcsi mondanivalót hordoznak (A farizeus és a publikánus, 1902; A hét vak parabolája, 1902; Naptárrajzok a Művészet folyóirat számára, 1905) 2 1. A művész mindenekelőtt közérthetőségre, oktatásra törekszik. A klasszikus szerzőket eredetiben olvasó Kriesch ókori történelmi és irodalmi témákat feldolgozó művein is megjelenik az a sajátos moralizáló szemlélet, amely minden munkájának szilárd külső és belső vázát alkotja. A Halálos bűn (Areioszpagosz) című, 1912-ben festett vásznán Jean Léon Géröme Phrüné az areioszpagosz előtt című (1861) sikerképének témáját dolgozta fel. Gérőme erotikus anekdotává silányított történetfelfogásával szemben, 2 2 KörösfőíKriesch vízszintesekre és függőlegesekre épülő kompozíciója, görög vázarajzokat idéző szintetizáló figuraformálása a téma erkölcsi súlyának megfelelő komolyságot, intellektuális fegyelmezettséget sugall. A lelkiismeret-furdalástól gyötört Oresztészt üldöző Erynniszeket szenvedélyesen kígyózó mozdulatokkal jelenítette meg egy korai szénrajzán. Ezzel szemben Sidló Ferenc egykorú grafikái bécsies dekoratív modorban idézik fel az antikvitást, míg Moiret rajzait kezdettől klasszicizáló kiegyensúlyozottság jellemzi. Kriesch már igen fiatalon jelentós portré-meg rendelésekhez jutott, többek közt Szabó Károly és Budenz József portréit festette meg a Magyar Tudományos Akadémia számára. 2 3 Női arcképei közel állnak a biedermeier stílushoz, bár még keményen festettek {Abt Klotild portréja, 1887) 2 4. Az 1890-es évektől rövidebb-hosszabb ideig tartó olaszországi tartózkodásaínak, Botticelli- és Leonardo-rajongásának az emlékét őrzik madonnaképei (Madonna, 1892, Kriech Laura arcképe, é.n.). 1908-ban is festett még Raffaellóra közvetlenül visszautaló műveket, így tondó formájú, a Madonna della sedia szerkezetére visszautaló festményét, amelyen felesége és egyik gyermekük, Iván, a háttérben pedig székelykapu felé haladó nőalak és gyermekfigura látható. 2 5 Kriescht a „lélekportré" (Dénes Jenő) mesterévé Lötz mesteriskolája nevelte, amelyet az 1890-es évek közepétől látogatott. Az itt tanultak sokat lágyítottak portréstílusán. Felesége, Újvárossy lika zöld ruhás arcképe (Felesége arcképe, Zöld ruhás nő, 1897) mutatja a legjobban Lötz hatását, a mestert beérő, már saját útját kereső, a lélekállapot bemutatására koncentráló tanítványt. A zöld ruhás mellképet alig fél év választja el felesége piros ruhás arcképétől, melyen a puhán, pasztellesen festett ruha színfoltjának erős dekoratív hangsúlyt adott, s modelljét enteriőr helyett, Ferenczy Károlyhoz és Réti Istvánhoz hasonlóan természeti környezetbe, zöld lombok elé helyezte (Piros ruhás nő, 1897). Frey Vilmáról festett (1909), japanizáló formát követő egész alakos portréján szintén keverednek a szecessziós és a plein air jegyek. Néhány műve, így a Boldogság című (1898), fénnyel átitatott festménye a nagybányai naturalizmushoz közel álló, finom miszticizmussal áthatott munka. NAGY SÁNDOR: SZÉKELY ÉS GAUGUIN KÖZÖTT Nagy Sándor első művei a paraszti életet idealizáló zsánerképek voltak, mint a milánói világkiállításon elégett Szeretnék szántani című kompozíciója, s irodalmi, mitológiai témájú, dekoratív, még a kezdet bizonytalanságait tükröző grafikák. Indulásakor, hosszas párizsi tartózkodásának (1892-1900) köszönhetően, megismerkedett a kortárs szimbolista és szecessziós mozgalmakkal. A történeti téma csak később, Körösfői-Kriesch-sel együtt dekorált középületeken jelent meg. Nagy Sándor Székely Bertalan egyik legkedvesebb tanítványa volt, akit a mester levelekkel tanulmányútjain is atyaian instruált, nehezen tudta feldolgozni a párizsi művészeti élet sokszínűségét. Gauguin szintetizmusát például Székely összefoglaló látásmódjához próbálta kapcsolni: „[...] Székely is, Gauguin is azt tanították, hogy noha az érzéki megismerésből (impresszió) kell is kiindulni, mégis azt össze kell egyeztetni, átültetni az esztétikai megismerésbe. Ez választ ki, rendez, egyszerűsít, összefog. Nohát ez mind a kettő az impreszionizmusnak teljes ellentéte. Hát mit gondolsz, hogy hatott rám, amikor láttam, hogy a teóriák hasonlósága mellett munkáik tökéletesen más skatulyából valók voltak?!" 2 6 9
