Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
SÁFRÁNY ZSUZSA: »A MATYÓVISELET DEKORATÍV SZÉPSÉGÉRŐL« JUHÁSZ ÁRPÁD RAJZAI ÉS FESTMÉNYEI A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - G. SZABÓ ZOLTÁN: EGY TUDOMÁNYOS ÉS MŰVÉSZI PÁLYA KÉRDŐJELEI
^ * An ^ yfU • Zichy István: Önarckép. 1948 Zichy István dolgozószobájában - Az önálló nemzeti viselet kialakulásának időszaka (16. század) - A 17. század viselettörténete. Azt elmondhatjuk, hogy egy jól felépített monográfiáról van szó, amelynek több évtizedes kutatási előzményei lehettek. Az sem mellékes, hogy Zichy a századelőn a legismertebb magyar népcsoportok népviseletével igen alaposan megismerkedett. „Naplójá"-ból tudjuk, hogy következetesen járta végig azokat a néprajzi csoportokat, amelyek népviselete érdekességeket rejtegethet egy viseletkutató számára is. Csak felsorolásszerűen: egészen biztosan ismerte a dunántúli falvak kisnemesi közösségeinek viseletét, az Ónod környéki parasztság viseletét, a Nagybánya környéki románok, magyarok viseletének legszebb elemeit, a kalotaszegi Körösfő férfi és női viseleti darabjait, a mezőkövesdi matyók, a bugaci pásztorok, a palócok 20. század eleji viseletét. Járt a Székelyföldön is, ahol megismerkedhetett a csíki, valamint a gyimesi csángók archaikus népviseletével, illetve a Brassó környéki hétfalusi csángó falvak életmódjával. A leírásaiból értesülhetünk arról, hogy nagyon alaposan megfigyelte és valószínűleg le is jegyzetelte ezeknek a népcsoportoknak a viseletét. Egyes helyeken viseleti darabokat vásárolt, sőt teljes viseleteknek is a birtokába jutott. Nem mellékes az sem, hogy festőként alapos és részletes, színes vázlatokat készített, amelyek a későbbi kutatásoknak is hasznára válhatnak majd. Elképzelhetőnek tartom, hogy a tervezett monográfiából nem maradt volna ki a népviseletek elemzéséről szóló fejezet, mint ahogy erről több tanulmányában már utalásokat is tesz. A magyar művelődéstörténet nagy vesztesége, hogy a kézirat így elveszett, hiszen tudomásunk szerint azóta sem született ilyen átfogó viselettörténeti összefoglalás. A kutatók biztosan haszonnal forgathatták volna legalább a monográfia kéziratos változatát. Az abai és a korábbi évek másik jelentős munkája az az önéletírás, amely rejtélyes úton ugyan, de kijutott az országból Bécsben élő lányához. A gépelt kézirat utolsó oldalai bizonyítják, hogy egy része Abán készült, mivel az ottani írógépen hiányzott a „M" betű, amit mindig kézzel kellett pótlólag beírni. Az önéletírás aminek a gödöllői művésztelepre vonatkozó részét - a kézirat harmadát - Keserű Katalin már közölte a Gödöllői Városi Múzeum Évkönyvében, 1 2 amely mi megítélésünk szerint is kimagasló kordokumentum, és mindenképpen teljes publikációt érdemelne. Az egészen biztosnak látszik, hogy 1912-ig gépbe írt „Napló" - kézzel írott lapokon szinte biztosan - az 1940-es évekig folytatódott. Ha a többi része is rendelkezésre állna, az feltétlenül hasznára lenne a történettudománynak, muzeológiának egyaránt. A talált kézirattöredékek között jó néhány bejegyzést olvastam, ami az 1940-es évekről szólt már, és egyértelműen a napló stílusában íródott. Az eddig
