Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
SÁFRÁNY ZSUZSA: »A MATYÓVISELET DEKORATÍV SZÉPSÉGÉRŐL« JUHÁSZ ÁRPÁD RAJZAI ÉS FESTMÉNYEI A NÉPRAJZI MÚZEUMBAN - G. SZABÓ ZOLTÁN: EGY TUDOMÁNYOS ÉS MŰVÉSZI PÁLYA KÉRDŐJELEI
megismert részleteknek annyira alaposak a leírásai, hogy feltételezésünk szerint mindenképpen rendelkezni kellett egy kézírásos, esetleg mindennapi naplószerű előzménynyel. Ahhoz, hogy 40-45 év távlatából a szerző ilyen alaposan le tudja írni például az egyes néprajzi csoportok viseletét, szokásait, szinte lehetetlennek tűnik, hogy valamilyen kézírásos előzménnyel nem rendelkezett. Találtunk a Kovácséknál fennmaradt kéziratok között olyan lapokat is, amelyeken éves bontásban saját kezűleg regisztrálta az életút egyes fontosabb eseményeit, az 1912 és 1940 közötti időszakokban. Ezek is azt bizonyítják, hogy a kézirat egyes részei vagy elkallódtak, vagy kéziratos formában biztosan léteztek. Csak sajnálni tudjuk, hogy ezek a részek nem állnak a kutatás rendelkezésére. Az eltartó család tagjaitól kapott információk is arra utalnak, hogy Zichy István abai évei alatt folyamatosan dolgozott. Papírhiánnyal küzdött, ezért a család folyamatosan vásárolta számára az akkor egyetlen boltban kapható papírt, a kocka alakú wc-papírt, ami kiváló volt a cédulák készítésére is. Havonta csak egyszer ment el Székesfehérvárra vagy Budapestre, de onnan estére mindig haza is érkezett. Szigorú napirendet tartott: korán reggel felkelt, a kútnál mosdott, ha fűtési idény volt, a tűzifát ő maga vágta össze, a kertben segített összeszedni a terményeket, minden nap elment a postára. A Nemzeti Múzeummal is folyamatosan levelezett. (Ezek a levelek sajnos sem maradtak meg.) Délelőtt és délután is dolgozott, amíg a természetes fény engedte a munkát. A falu néhány parasztemberével igen jó kapcsolatot alakított ki, hiszen esti sétái során hosszasan beszélgetett egyikükkel-másikukkal. Ekkor készült egyetlen önarcképe is (1948), amit Bécsbe küldött ki lányának fénykép helyett. 1 3 BEFEJEZÉS Úgy véljük, a felsorolt példák jól mutatják, hogy a művész milyen tervszerűen látogatta végig az akkori Magyarország népművészetéről híres tájegységeit. Napokat, heteket, néhol hónapokat töltött el, és kiváló kapcsolatteremtési képességeinek birtokában gyorsan be tudott illeszkedni az adott vidék míkrotársadalmába. Néhol viseletet is öltött. Körösfőn még ragadványnevet is kapott („Pali Pista"), ugyanazt ette, mint vendéglátói, ugyanott - például Bugacon a pásztorok között a tűz mellett a földön - aludt, így természetes körülményeket tudott teremteni munkájához. Eközben minden bizonnyal részletes leírásokat készített az adott közösség életmódjáról, amelyek ismeretében már nem meglepő, hogy művészi alkotásain a legapróbb részletek is hitelesnek tűnnek a kutató számára. A tudományos élet nagy vesztesége, hogy viselettörténeti munkájának kézirata így elkallódott, és az sem mellékes, hogy önéletírása is torzóban maradt. A 20. század első felének egyik igen érdekes művész-kutató életútjának feltárása, úgy véljük, nem haszontalan, hiszen az ilyen vizsgálatok segítik egy korszak művészeti és tudományos életének alaposabb megismerését.