Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)

ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY

ŐRINÉ NAGY CECÍLIA A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY Az 1851-es londoni világkiállítás tapasztalatai felhívták a figyelmet az iparművészet megújításának szükségére.

1 Az angol preraffaelita mozgalom elméleti munkásságának köszönhetően újult meg az iparművészet a 19. század második felében. Ennek a megújulásnak a hatása érzékelhető Európa-szerte. Az iparművészet a művészet gyökereinek keresését tekintette feladatának, amelyet elsősorban az elmúlt korok művészetében, a múltnak is egy ősi, tiszta forrásaként számon tartott korában, a középkorban és kora reneszánszban, valamint egy tisztán megőrzött formavilágban, a népművészetben talált meg. Ennek a tendenciának köszönhetően fordult az iparművészet a népművészet felé, gyűjtötte és felhasználta motívumkincsét. Az iparművészet fejlődését segítő műipart Európában és Magyarországon is az oktatás, ezen belül is a művészképzés, az iparoktatás fejlődése segítette kialakulni. Az 1890-es években Magyarországon a műipar fejlődésének kérdése foglalkoztatta a szakembereket, a műipar és a népművészet kapcsolatát, a műipar és a képzőművészet kapcsolatát vizsgálták. A Magyar Iparművészet című folyóiratban 1897-98-bar\ már olvashatunk az iparművészet megújításáról és az ehhez tartozó feladatokról. Fittler Kamill az Országos Magyar Iparművészeti Iskola megalapításáról írt, ahol az elméleti oktatás mellett a gyakorlati oktatásnak is hangsúlyozottan kell szerepelnie, hogy az ipar különféle ágai számára művészileg képzett erőket neveljenek, növendékei képesek legyenek ipari alkotásaiknak művészi jelleget adni. Ezt pedagógiai és nemzetgazdasági szempontból is fontosnak tartotta, hogy az emberek modern lakberendezéseikhez itthon, Magyarországon vásárolják meg az iparművészeti tárgyakat.

2 Trefort Ágost is szorgalmazta a hazai ipar művészi fejlődését, a magyar közösségben a jó ízlés kifejlesztését, amit úgy említett, mint a „nemzet gazdagságának egyik forrása, és a magyar faj létének egyik biztosítéka".

3 Az önálló nemzeti műipar megteremtéséhez feladatul tűzte ki a régi magyar művészi ipar termékeinek felkutatását és bemutatását, valamint a nagy nemzetek: az angol, francia, német és orosz iparművészet hasonló irányú törekvéseinek vizsgálatát. „A mi ipar művészetünk csak akkor lehet életerős, ha magyaros is lesz és nem halvány árnyéka, másolata szívünköz nem szóló idegen művészeteknek" - írja Fittler Kamill a Magyar Iparművészet első számában, A „Magyar iparművészet" programmja című cikkében.

4 Az oktatás szempontjából hangsúlyozza a természet utáni tanulmányok jelentőségét, minél több élő minta alapján. Példaként a 15-16. századi magyar textilművészetet, a zománcos ötvösséget és az építészeti díszítést hozza fel. Ezeket a tendenciákat a következő években a Magyar Iparművészet cikkeiben szép számmal megtaláljuk, mintegy feladatként kitűzve a kor művészei elé. A külföldi alkotók műveit is ezen a szemüvegen át ismerhetik meg az olvasók. Olvashattak a Magyar Iparművészetben Csizik Gyula A művészi ipar a stockholmi kiállításon című cikkében arról, hogy a svéd textilipar feladatának a szövés és a hímzés régi, akkoriban már csak egyes parasztcsaládoknál fennmaradt művészetének felélesztését tekintik. A norvég textilek közül az 1891-ben alapított, állami segélyben részesülő „éjszaki házi ipar egylet" munkáit dicsérte, külön kiemelve, hogy Norvégiában 1894-ben külön erre a célra létesítettek egy növényi anyagokkal dolgozó festőgyárat, ahol megfestik a szövéshez szükséges nyersanyagot. Láthatjuk tehát, hogy a példa a magyarországi textiliparral foglalkozó műhelyek számára adott volt.

5 Az iparművészeti Múzeum szervezésében 1898-ban a Tavaszi Nemzetközi Kiállításon művészeink is megismerkedhettek a skandináv népek műipari termékeivel. Itt kiemelték a scherrebecki szövőiskolát mint a magyar textilműipar példáját: miként képes a hazafias lelkesedés az elfeledett régi háziipart új életre támasztani, és „miként lép ennek az önzetlen fáradásnak nyomába a financiális boldogulás". „Brinckmann Ida és Hansen Frida úrasszonyok szőnyegei méltó példái annak, miként tudja a köznapiság rögéből felemelkedett gyönge női lélek a szövőszéket a művészet igaz, megszentelt eszközévé felavatni."

6 Mihalik József feltétlenül fontosnak tartja megismertetésüket a magyar művészekkel az 1900-as párizsi világkiállításra készülve. Az 1898. évi Tavaszi Nemzetközi Kiállításon láthatták művészeink: Ida Brinckmann, Otto Eckmann és Gerhard Munthe alkotásait. Ezeknek a műveknek az ornamentikája, ősi, nemzeti témaválasztása példája lehetett a magyarországi textil-műipari alkotó művészeknek. Scherrebeck ugyanúgy példa arra, hogyan lesz világhírű egy ismeretlen kis északi falu a fejlődő műipar, a fejlődő iparművészet segítségével. Scherrebeck kicsi szegény község volt 99