Gellér Katalin - G. Merva Mária - Őriné Nagy Cecília (szerk.): A gödöllői művésztelep 1901-1920 - The artist's colony of Gödöllő (Gödöllő, 2003)
ŐRINÉ NAGY CECÍLIA: A GÖDÖLLŐI SZÖVŐMŰHELY
Gerhard Munthe: Északi királylányok a Schleswig-Holstein tartomány nyugati partján. Hírnevét három lelkes férfiú, Otto Eckmann, Friedrich Deneken, a crefeldi „Kaiser Wilhelm" múzeum igazgatója és a scherrebecki lelkész hazafias és kitartó munkája alapozta meg. Régi népi tradíciókat alkalmaztak, a férfiak télen faedényeket faragtak, a szőnyegeket Otto Eckmann, hamburgi születésű, kitűnő művész tervei alapján készítették. Alkotásaínak motívumait a természet egyszerű ábrázolása, szigorúan ritmikus levelek és virágok megjelenése jellemzi. A kifejező elem a vonal, a szín csak másodrendű. A scherrebecki szövőiskola hatását figyelhetjük meg Remsey Jenő korai munkáiban is, mint a Magdolna Jézus lábainál (1910) című festménye vagy a Háromkirályok imádása című ógobelin. A szőnyegeket a parasztok régebbi készítményei az úgynevezett réteg-szövés (Schichten-Weberei) felhasználásával állították elő, később a félgobelin-technika lépett előtérbe, amelyet az eljárás egyszerűsítése s a textilek olcsóbbá tétele érdekében alkalmaztak. Maga a textil készítési technika is példa a magyarországi műhelyek számára. Ehhez a korhoz kapcsolható Magyarországon a szövőipar, a szövőiskolák kialakítása is. A műipar egyfelől jelentős szerepet játszik a népművészeti források, a tiszta népi és nemzeti formák megkeresésében, gyűjtésében, megőrzésében. A népművészet motívumainak felhasználása fontos szerepet tölt be a szecesszió művészetének ornamentális megújulásában. Másik funkciójaként az elszegényedett parasztságnak is megélhetést nyújt, hiszen a használati tárgyak megújulását az ipari termelés elembertelenedett tárgyai között szívesen fogadták a vásárlók is. Radisics Jenő munkásságának köszönhetően információk áramoltak be Magyarországra az európai művésztelepekről, műipari eredményekről, így a Magyar Iparművészet hasábjain olvashattak a scherrebecki, a darmstadti művésztelepek munkáiról. Az Iparművészeti Múzeum vásárlásai útján külföldi műtárgyak kerültek hazánkba, amelyek kiállításokon is megismerhetővé váltak. 7 így került sor egy műipari textiltechnika meghonosítására Kovalszky Sarolta közreműködésével. Ez a skandináv scherrebeck technika felhívta magára a szakma figyelmét és elnyerte elismerését. Az e szövésfajtával készült magyar szőnyegek nagy sikert arattak már 1898-ban a Magyar Iparművészeti Társulat karácsonyi kiállításán. A technika 8 elsajátítása és meghonosítása azért volt könnyű hazánkban, mert hasonlít a magyar népi szövéseknél is alkalmazott vászonszövéshez, csak itt a színváltás nem egymás mellett párhuzamosan fut, hanem a vetülékfonalak a láncfonalak között egymást átölelik. Az így kapcsolódó színfoltok határozott kontúrúak, a szövés felülete egyenletes. 9 Kovalszky Sarolta szép számmal szőtt műhelyében világkiállításokon szereplő textileket. Megrendelői között szerepel Németeleméren Vaszary János, Horti Pál, KörösfőiKriesch Aladár, Mirkovszkyné Greguss Gizella, Lakatos Artúr. Szerencsés véletlen, hogy a Körösfői-Kriesch Aladár és Thoroczkai Wigand Ede által már korábban tervezett iparművészeti műhely létrehozási szándéka egybeesik a jól működő németeleméri műhely anyagi gondokból fakadó nehézségével. Ugyanis 1903-ban Kovalszky Sarolta, a világkiállításokon többszörösen kitüntetett, a művészi szőnyegszövés meghonosításáért s háziiparszerű gyakorlásáért, művészi tervek értelmes és kifogástalan kidolgozásáért 1902-ben állami elismerésben részesített szövőnő a kultuszminisztériumhoz fordult németeleméri műhelye átadása ügyében. így került az ügy Koronghi Líppich Elekhez, aki igen jó szakmai és baráti kapcsolatban volt Kriesch Aladárral, és tudott a Wigand Edével közös iparművészeti telep létrehozási szándékáról. Kriesch Aladár és Wigand Ede ekkor már jelentős helyet foglalt el a korabeli magyar iparművészetben. Kriesch Aladár Gödöllőn lakott. így kezdődhetett meg a munka Gödöllőn akkor, amikor az 1887-től sikeresen működő, Kovalszky Sarolta nevéhez kapcsolódó németeleméri szövőműhely Torontál megyében nem talált méltó utódot vezetéséhez és támogatást további működéséhez, és amikor 1902-ben megszűnt a példaként tekintett darmstadti művésztelep 1 0, a megfelelő anyagi támogatás hiánya miatt, valamint 1903-ban csődbe jutott a világszerte ismert és követett az egész magyar háziipar elé példaként állított, igen jól működő scherrebecki szőnyeg készítő intézmény 1 1, mivel termékei művészi értékéhez nem párosult nyereséges termelés. Kriesch Aladár jól ismerte a németeleméri műhelyt, ezért vállalta, hogy állami támogatással a műhely átköltöztetésével megalakítja a gödöllői szövőműhelyt, szövőiskolát.
