Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Még mindig a veszély. Vigyázni az egészségre!

csak most vette észre, és rögtön rákezdett, hogy ezekkel mi legyen«! Majd én, Sabina, majd én megcsinálom magyaros csirkepörköltnek. Hát jó, ha mindenáron te akarod, de szívesen megcsinálom neked, csak menjetek lemosdani addig, amíg levágom őket. Jól van, Sabina, csak vágd le, de nem kell letollazni, majd a többit én megcsinálom, forró víz sem kell, köszönöm. Csóválta a fejét Sabina, érthetetlennek tartotta, hogy a magyaros csirkepaprikáshoz a tollak is kellenek, de sarkon fordult és elvitte a tyúkokat. Lukasz meg én elmentünk egy bádogtetős fészerhez, melynek sarkánál egy öreg vashordó fogta fel a lecsurgó esővizet. Kisgatyára vetkőzve, egy merítő tökhéj edénnyel locsoltuk egymást, míg emberi formánk vissza nem tért. A tisztálkodás megtörtént, száraz ruhát váltottam, és munkára készen jelentkeztem Sabinánál. Tényleg nem kell leforráznom a tyúkokat, kísérelte meg újrakérdezni Sabina. Tényleg nem, válaszoltam mosolyogva, majd nézd meg, hogyan csinálom. Meg is nézte, minden mozdulatomat figyelte. Arra nem is gondolt, hogy akár a nyulat vagy a fácánt, a tyúkot is meg lehet nyúzni, ez a módszer ismeretlen ezen a tájon. Tulajdonképpen én is csak pár éve alkalmazom, mióta szív problémával összeütközésbe kerültem az orvosokkal, és határozottan kitiltották a zsíros, bőrős húst az étrendemből, azóta a csirkét és pláne a tyúkot nyúznom kell. A hátizsákomból előszedtem a szükséges fűszereket, amelyeket a sydneyi otthonomból cipeltem idáig, valamint a margarint, olajat és az olasz, sodort, tojásos, száraz tésztát, amit Mount Hagenben vettem. A szükséges fűszerek: só, őrölt pirospaprika, fokhagyma, vöröshagyma, törött bors, paradicsom, csípős zöldpaprika a togobai missziós telep kertjéből kerültek ide. Mindezeket Sabina szemrevételezte, de nem kérdezett rá, valószínű, hogy ismeri. Kértem egy fazekat, mire hozott egy alumínium lavórt, már láttam használatban, a rizst főzte benne. De még jó, hogy ilyen is van, mert a hátizsákomban csak egyszemélyes kis serpenyő van, nagy étkeztetésre nem alkalmas. Mindenesetre lavórban még úgysem főztem, most legalább kipróbálom. A fészer alatti szabad tűzhelyet Lukasz szerkesztette kövekből, kitűnően működött, de meg kellett várnom, amíg jó parázs lesz és a fölé tettem fel a csirkét. Megint Sabina segítségére szorultam, mert a csigatészta kifőzéséhez még egy lavórra volt szükségem. Akadt még egy, valószínűleg már kiselejtezett, mert nagyon ütött, horpadt volt szegény, de ha nem lyukas, akkor még alkalmas a tészta kifőzésére. De ezt a kunyhón belüli saját tűzön kell elkészíteni, mert a kinti tűzön már nem fér el, Sabina örömmel vállalta, így legalább egyszerre készülünk el mind a kettővel. Ennek is elérkezett az ideje, az egész főzőcskézésből a legbonyolultabb munkát a tészta leszűrése jelentette, de azt is hamar megoldottam, őserdei módra egy nagy banánlevelet átszurkáltam, a két végét összefogva Lukasz kezébe nyomtam, és kész volt a szűrő. Az erős zöldpaprikát nem vágtam a pörköltbe, csak külön magamnak, mert nem tudom, hogy bírják-e enni az erőset. Az ebédkészítés, bármennyire hihetetlennek is tűnik, egy óra időt vett igénybe, az elfogyasztásához még kevesebb idő kellett. Nem szeretnék nagyképű lenni, tudom, hogy a fehér, terített asztalnál, szép étkészlettel tálalva még impozánsabb, még gusztusosabb lett volna ez a vacsora, de hogy sikerében nem lett volna nagyobb, abban is biztos vagyok. Nem volt szép tányérunk, szép evőeszközünk, de volt gusztusos, tiszta banánlevelünk, amit mindnyájan elfogadtunk tányér helyett és volt mindenkinek saját keze, rajta ujjakkal evőeszközként, igaz, azt nem tudom, mennyire volt tiszta, de saját száját mindenki úgy szolgálhatta ki, ahogyan akarta. Sikeremet elkönyveltem, de nem elégített ki, mert azóta is igyekszem újabb és újabb meglepetéseket vinni az életvitelükbe, hogy elviselhetővé tegyem számukra legalább a saját közelségemet, ha már a kultúránkat elviselhetetlennek tartják. A főzéstechnikával kapcsolatosan igyekeztem hangsúlyozni és meg is mutattam nekik, hogy az adott lehetőségekhez mérten igyekezzenek sterilen, mindent elmosva, leöblítve használni, MÉG MINDIG A VESZÉLY o