Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Még mindig a veszély. Vigyázni az egészségre!

mert a trópusokon igen nagy a fertőzésveszély. Tapasztalatból mondom, hogy ha megpróbálták utánam csinálni valamelyik ételt, akkor az elkészítés módját is átvették tőlem, eleve úgy végezték, ahogy tőlem látták. Az édes tésztás ételekből is tartottam bemutatót, azokból a nyersanyagokból, ami itt is megterem, ilyen például a szilvás gombóc. A völgyben lévő szatócsüzletből lisztet, cukrot, őrölt fahéjat, prézlit és olajat kell felhozni, a ringlóféle szilva és az édesburgonya pedig megterem a hegyen. Nem kellett sokat győzködnöm őket, hogy ez kitűnő étel a számukra. A főzési tudományom átadásának, amit szívesen tettem, sokat köszönhetek. Hacsak azt veszem, hogy szívesen segítettek mindenben, már nem jártam rosszul, de ennél többről van szó. A kunyhón belüli titkaikat féltve őrzik az idegen szemek elől. Nem szívesen beszélnek róla, még kevésbé mutatják, nem engednek a közelébe. Nekem pedig mindezt, akadályoztatás nélkül, hozzáférhetővé tették. Valóban éreztették velem, hogy közéjük fogadtak, mert ahogy Lukasz is mondotta, ilyet még nem tettek velük az én fajtámból. Ezt az észrevételt külön köszönöm Lukasznak. Gyermekkorom óta bennem van ez a nyitottság, érdeklődés az embertársaim iránt. Meggyőződésem, hogy csak így szabad az emberekhez közeledni, és az idegen népek megismerésében csak így lehet eredményt elérni. Persze ez nemcsak erre a területre érvényes. Hasonló véleményt fejtegettem már a Habub Szudán felett című könyvemben is, amiért egy szakbarbár kritikus nevetségesnek titulált, hogy miért kell egy Afrikakutató vadásznak annyi mindenhez értenie, mint ahogy én teszem. Amikor ötévenként sikerül hazai földre kerülnöm, minden előadásomon elmondom és hangsúlyozom, hogy aki ezekre a területekre merészkedik, az tegye félre a rangkórságát, ne különcködjön, mert nem fog eredményt elérni. Van bőven példa nemcsak az ausztrálok körében, de a pénzesebb amerikai mágnások körében is, hogy itt nem lehet nagyképűsködni, mert nagyon gyorsan eltüntetik a nekik nem tetsző személyt örökre. Abból a fajtából is akad bőven, a magyarok között is, akik diplomával, doktorátussal, sőt még akadémiai tagsággal is rendelkeznek, és valamilyen segítséggel eljutottak Port Moresbybe, ahol mint turistáknak bemutattak egy-két jellegzetes törzsi táncot, hogy kapjanak is valamit a pénzükért. Aztán ezek az emberek, hazájukba visszatérve, rangjuk és hatalmuk teljében jogot formálnak arra, hogy ezekről a természeti népekről nyilatkozzanak, ítéletet mondjanak róluk. Sőt még azokat is bírálják, akik ott élnek közöttük és nem a városi turistalátványosságból akarják megismerni őket, hanem a valóságban. Ezeket a szakbarbárokat aztán, akik legalább turistaként a téma közelébe kerültek, kinevezik szakértőnek. Visszatérve Kopokába, egy érdekes törzsi étkezési szertartáson vehettem részt, ahol láttam a „mumu"-kemencét, melyet a földbe ásva készítenek a férfiak. Annyiszor fél méter mély és háromnegyed méter átmérőjű gödröt ásnak, amennyiben a készítendő nyersanyag elfér, mert ez lehet akár tíz disznó is a hozzávaló körettel. Amikor elkészültek a gödrök, felmérik, hogy menynyi feltüzesített, folyami kő kell hozzá. Ezt a gyerekek begyűjtik, majd külön tűzhelyen feltüzesítik. A kiásott gödröket kibélelik banánlevelekkel, majd a tüzes kövekből leraknak egy sort, behasított karó segítségével. A kövekre fűszernövényt tesznek, majd a feldarabolt hús következik, erre jön a köretnek való, édesburgonya vagy főzőbanán, mindezeket betakarják a fűszernövényekkel és legfelülre ismét tüzes kövek kerülnek. Visszahajtogatják a banánleveleket úgy, hogy az egészet befedje, legvégül pedig a kiásott földdel lehetőleg légmentesen betakarják. Ennek úgy kell működnie, mint egy otthoni kuktának. Másfél óra elteltével kibontják, a felső takaró banánlevelek után még a kövek is lekerülnek. Szinte hihetetlen, a köretnek szánt banán és az édesburgonya, mint a sütőből előkerült sült krumpli, illatos és puha. A fűszernövényektől szaftos, ízessé vált hús szinte csalogatóan kínálja magát, hogy markolj bele és mint a középkori várurak idejében, két marokkal habzsold a finom falatokat. Ettem belőle nem egyszer és nem utoljára, mert semmi problémát nem okozott a gyomromPÁPUAFÖLD