Ignácz Ferenc: Pápuaföld (Gödöllői Városi Múzeum, 2001)

Varázslók-varázslatok. Avagy az okos állatok

Var ázsiók-varázslat ok Avagy az okos állatok /I z őserdők, a szavannák mérget és gyógyírt lehelő világa, az állatok ösztönös gyógyítási módW\szere, az amulettek nem kis varázserőt tartalmazó fajtái évezredek óta foglalkoztatják az emberiséget, de legfőképp a közöttük élőket. A különleges érzékekkel megáldott személyek hasznosítják ezeket a maguk és törzsük számára. így volt régen és így van ma is, akinek birtokába jutott bármilyen gyógymód vagy gyógynövényekből készíthető recept, az titokként őrzi, hacsak valami vagy valaki nem készteti arra, hogy titkát átadja. A természeti népek gyógytechnikája évezredekkel megelőzte a kultúrvilág egyes ma használatos módszereit. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen több olyan gyógymódot ismerünk és veszünk igénybe, amit a természeti népek az állatvilágtól lestek el, és ez annyira jó és bevált módszer lett, hogy a gyógyító intézmények még a mai napig is használják. A természeti népek ezen a területen előnyhöz jutottak, hiszen nem kellett hozzá más egyéb, csak jó szemű megfigyelők, akik ellesték az önmagukat gyógyító és sérülésükre gyógyírt kereső állatok cselekvését. Ezekből lettek a varázslók, mai modern elnevezéssel az orvosságos emberek, technikájukból pedig a varázslatok. Ezzel a tudásukkal nagy hatalomra tettek szert törzsön belül és olykor kívül, mert a mérgek ismerete, a vele való bánásmód a törzs tagjaiban félelmet keltett, és tisztelettel járó engedelmességet eredményezett. Ez alól még a törzsi vezető sem kivétel, mert sohasem tudja, mikor vagy mivel bántja meg a varázslóját, ezzel lehetőséget adva méregkeverőjének, hogy rajta is kipróbálja tudását. Az állatvilág jelentős mértékben segítette a varázslókat abban, hogy megismerkedjenek a méreggel és a gyógyírrel. Ilyen pédául az egyiptomiak szentként tisztelt madara, az íbisz. Amikor gyomorbaja vagy emésztési zavara van, a sós vizet nemcsak megissza, de hajlott csőrével be is tudja fecskendezni a végbelébe, ezzel megadva alapját az emberek által is használt beöntésnek. Ez a módszer segített az íbisznek, és ez a módszer segít az emberiségnek is. Az érvágás gyógyító módszerét a magas vérnyomásban szenvedők fájdalmainak csökkentésére, amelyet az összes gyógyító intézményben hosszú ideig alkalmaztak, szintén egy közismert állat adta az emberiségnek: a víziló. Amikor a víziló érzi, hogy magas a vérnyomása, mert már a látását is zavarja, akkor a száraz parti nádas éles fűrészfogas leveleibe gázol, felvágja a gyengébb hasi bőrét, hogy vérezzen, és mindaddig hagyja csurogni, amíg nem érzi újra, hogy látása kitisztult, és ezzel a vérnyomása is helyreállt. Ennyi volt a művelet, hogy helyreálljon az egészsége, de ez hatalmas előrelépést biztosított az emberiségnek a gyógyítások terén. Az állatvilág öngyógyító ösztönéről magunk is könnyen meggyőződhetünk, ha megfigyeljük a kedvenc háziállatainkat, a kutyát, macskát, hogy mit művelnek, amikor valami probléma adódik a gyomrukkal. Étkezési szokásuktól eltérően füvet legelnek, akár a nyúl vagy a kecske. Ha kiviszi a gazdája sétálni a parkba vagy füves területre, futkosás közben megkeresi a herba canariát vagy köznyelven a kutyafüvet, és megeszi, ezzel hányingert idéz elő magának, így üríti ki a gyomrát. Egy másik szenzációs állati ösztön, amivel embermilliókat menthetnek meg az életnek: az ellenszérum adása. A méreggel megáldott kígyók ösztönös védekezése a másik kígyó harapásával szemben az, ha a saját mérgével közömbösíti. Ezt úgy éri el, hogy saját testébe harap, így juttatva be az ellenmérget, vagyis az ellenszérumot az idegen méreg közömbösítésére. Ilyen és ehhez hasonló gyógymódokat sorolhatnék még több oldalon keresztül, mert csodás valóságok ezek, és még nem is említettem a természeti népek gyógymódjait, gyógyfüvek. Nem kell bizonyítanom, hogy a mai legmodernebb gyógyszergyárak hogyan és milyen mértékben hasznosítják ezeket. A természet adta lehetőségeket a megfigyelő szemek nem mindig jóra hasznosítják, sajnos akadVARÁZSLÓK-VARÁZSLATOK